Levél a tanítványokhoz!

Lehet, hogy már nektek elmondtam, elmondom hát mindenkinek, hogy én a nagy gazdasági világválság idején születtem, ti pedig akkor, amikor én "tizenéves" voltam. Ennyi a korkülönbség közöttünk: megszülettetek éppen, vagy még meg sem születtetek, amikor hazánkban elhallgattak a fegyverek, nem láthattuk tovább az eperfák fölött az angol gépeket elhúzni magasan, mint egy fecskeraj. Igaz cukrot, minden egyebet nehezen lehetett kapni, de vége lett a háborúnak, béke lett. Ti felnőttetek, és én 1937-ben elballagtattalak benneteket. Ennek immár 50 éve. Igaz, ezek az évek sem voltak könnyűek, ekkor sem lehetett cukrot kapni, a fegyverek ropogását a néprádiókon keresztül hallgattuk, mert Pesten kitört a forradalom. 1956. október 28-át írtunk, s mi akkor ünnepeltük volna házassági évfordulónkat, az elsőt. De inkább féltünk, mint ünnepeltünk. Veletek vonultunk ki a 48-as emlékműhöz ünnepelni, s aztán visszajöttünk tanulni. Ilyen idők jártak akkor, és ennek már el is múlt fél évszázada.

Emlékeinkben ezek az események már egyre élénkebben élnek, mert az idő csak eljárt felettünk. Már ti is több unokás nagyszülők vagytok. De ti voltatok akkor nekem az elsők. A leányosztály osztályfőnökeként a fiú osztályt is tanítottam magyarra, abban az iskolában, ahol az én tanáraim közül többen kollégáim lettek, a Szegvári Központi Iskolában. Igaz, veletek már csak két évet lehettünk együtt, én pedig 5 év után kerültem Szentesre, a városba. De ti alapoztátok meg számomra tartalmas és hosszú pedagógus életem. Ilyenkor eszembe jutnak akkori kollégám, Vidáné Pásztor Ica sorai, amelyet a szülőfalumban összehívott pedagógus találkozóra küldött 2000-ben: .munkaszeretetet, emberséget, egymás iránti megbecsülést tanulni - faluba, kis településre menjetek - így mondta ő akkor pedagógus hallgatóinak. Én most elmondhatom, megfogadtam nagy költőnk szavait, mert veletek lehettem a szentmisén, a magyar és osztályfőnöki órán, az előtte és az ebéd után tartott néhány órás beszélgetésen: "Osztani magad, hogy így sokasodjál, / kicsikhez hajolni, hogy magasodjál. / Róluk beszélni, ha szólsz a világhoz, / Tőlük hallani, hogy tudd a világot. / S ha nyár se lesz tőled, s a fű se zöldebb / Kutakká gyűjt a mély,- soká isznak belőled." (Váczi Mihály)

Ma már más világot élünk - mondhatják sokan -, de ti jelenlétetekkel bizonyítotok, a jelentés így szólt: a leányosztályból jelen van 24 fő, fogadott fiú osztályomból 12 fő. Igazoltan van távol: 16 fő, értük már csak a mécsesek égtek. Mégpedig azt, hogy a pedagógus és tanulók együttműködésének kell olyannak lenni, hogy ez ma is így legyen. Én a mosoly ellenére máig is ezt vallom, és biztos ezért is kaptam ebben az évben ilyen csodálatos ajándékokat tőlük pedagógus napra. Néhányuktól három csodás napot Villányban 45 éves középiskolai találkozójuk alkalmából, Vértes Judittól: A tanító öröksége c. könyvét. Köszönöm nektek, tanítványaimnak, akik máig megismernek, s köszöntenek minden találkozáskor.

Dr. Magyar Jánosné
Juci néni
Az 50 éve ballagó osztályok osztályfőnöke