2007. július 6.

Bronzérmesek

Feléledhet a női kézilabda

Rövid vajúdás után a Szentesi Női Kézilabdában megmozdult valami. Valóban? - kérdezem Orosz Tibort, a Szentesi Kinizsi megye I. osztályú női kézilabda csapatának edzőjét.

- Igen. A lányok megkerestek tavaly ősszel, hogy legalább edzéseket tartsak nekik. Összeálltunk, elkezdődött a munka, heti egy alkalommal, ami nagyon kevés. Elkezdtünk építeni egy utánpótlás csapatot is. A Klauzál és a Koszta iskolából jöttek, de középiskolások is jelentkeztek. Az utánpótlásunk megerősödött.

- Amikor elindultak a fiatal csapattal a megye I-ben eleinte tanulás volt a cél? Korábban ebben az osztályban utolsók is voltak.

- Már úgy kerültem a csapathoz, hogy játszottak a megye bajnokságban. Álmunk volt, hogy a rájátszásba bekerüljünk. A felnőtt csapattal a bajnokságban harmadik helyezést értük el. Ezzel az eredménnyel nagyon elégedett vagyok. Rangsorolni kellett magunkat, és tudomásul kellett vennünk, hogy a másik két együttes jobb volt nálunk, az összesítésben. A pontvadászat folyamán mindkettőt egyszer-egyszer megvertük.

- A jövő?

- Nagyon szeretném, ha a szentesi kézilabda talpon maradna. Ebben a gazdasági helyzetben nagyon nehéz versenyeztetni a játékosokat, még a megyében is. Fogynak a csapatok, egyre több rájátszós mérkőzés van. Utálatig játszunk egymás ellen. A másik az utánpótlás. Nincs utánpótlás bajnokság a megyében, hiszen a szakosztályok, egyesületek annyira kevés pénzzel gazdálkodnak, hogy nem tudnak indítani bajnokságot. Sok dolgot tervezünk, hogy kuparendszerbe ifi és serdülő bajnokságot indítsunk, de az olyan költség az iskoláknak, egyesületeknek, amit nem tudnak kifizetni.

- Aggódik ezért a sportért, akár női vagy férfi. Amit eltervezett, abból mit sikerült megvalósítani?

- Én sokáig kéziztem, és ebben sérültem meg. Óriási hagyománya van a női és a férfi kézilabdának a városban. Szerepet játszok a fiúknál is, ahol a serdülő és előkészítő csapatot is irányítottam idáig. Hogy az ősz mit hoz, nem tudom. Mindenféleképpen csinálni akarjuk. Az köztudott, hogy én utánpótláspárti vagyok. A megyében csak a Szentes és a Pick Szeged nevel utánpótlást a fiúknál.

- Van remény arra, hogy ismét lehet Szentesnek NB II-es női csapata?

- Az elkövetkezendő néhány évben, nem látok erre lehetőséget. Oka lehet, hogy óvodákban, iskolákban egyre kevesebb a gyerek. Nagyon nehéz kiválogatni azokat a leánysportolókat, akik be vannak oltva a labda szeretetével. Akik még kézilabdáznak a városban, azoknak 80 százalékát Krám Lehel nevelte. A női kézilabdával kapcsolatban vannak elképzelések. Lehetett volna bázis csapatot csinálni, utánpótlást nevelni, de ehhez sok pénz kell. Vidékről kellene játékosokat hozni, de ehhez szintén pénz kell, így lehet NB II-tőt csinálni. Azt mondom, ha az utánpótlást meg tudjuk erősíteni egy bizonyos szintig akkor a következő években bármi történhet.

- A bronzérmes csapat tagjai közül van olyan, akit kiemelne?

- Köszönöm mindenkinek a teljesítményét. Mindenki szívét-lelkét beleadta, hogy ez a női együttes harmadik legyen. Korosztályos probléma nem volt. Egyetlen nevet szeretnék megemlíteni, a Törökné Horváth Piroskáét, aki segített. Az első hívó szóra jött, a kapuba állt, s nagy szerepet játszott abban, hogy a Kinizsi megye I. osztályú női kézilabda csapata bronzérmes lett.

Dunás V. Zoltán