2007. július 6.

Amit nem értek

"Itt csak a csoda segít!" Ugye sokszor mondunk ilyeneket, mikor azt látjuk, hogy reménytelenül rosszra fordult az ország lelkiállapota? Talán még arra is gondolunk, hogy egy kiadós, de elviselhető megrázkódtatás kellene ahhoz, hogy minél gyorsabban helyre billenjen társadalmunk ítélőképessége.

Nemrégiben az Ótestamentum egyik nagyon közismert könyvét, a Bírák könyvét tanulmányoztam. Azok szerepét gondoltam újra végig, akik a honfoglalás utáni zsidó népet, illetve a zsidó törzseket szabadították ki morális válságaikból. S mivel ezek az Isten Lelkével megáldott, karizmatikus vezetők a "bíró" elnevezést érdemelték ki maguknak, az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha valami isteni szerencse jóvoltából elkövetkezne kis hazánkban a "Bírák kora?"

Vagyis mi lenne, ha a magyar bírói karban akadnának olyan férfiak, akik megsokallnák és eltűrhetetlennek tartanák, hogy nálunk csak bűnesetek vannak, de megfelelő büntetésekről alig hallani? Mi lenne, ha a még igazságérzettel rendelkező társadalom azt venné észre, hogy egyre-másra azokra csukódnak a börtönajtók, akik valóban odavalók? Mi lenne, ha nem lehetne kibújni senkinek az igazságszolgáltatás markából, s ha senkin nem segítene az elévülésre való kacsintgatás?

A történészek több-kevesebb szakértelem birtokában nevet tudnak adni bizonyos történelmi koroknak. Magam is a "Horthy-korszaknak" nevezett évtizedekben cserepedtem felnőtté, majd a náci korszak átvészelése után el kellett viselnem a Sztálinról és Kádárról elnevezett éveket. Most meg vénségemben arról álmodok, hogy talán még megérhetném a "Bírák korát", amikor bátor magyar jogászok rádöbbennének, hogy a bírói függetlenség csak akkor érdemli meg e nevet, ha valóban és érezhetően bírói hatalmat is jelent, melyben oly jó bízni, és amelytől oly hasznos rettegni!

Ja, persze egy ilyen viszonylag olcsó fordulat nem terem a szerencse fáján. A bibliai híres bírák, mint Gedeon és Sámson is - az akkori emberek hite szerint - Istentől kaptak küldetést és erőt. Ám napjainkban korszerűtlen illetlenségnek számít onnan felülről várni valamit. Pedig meglehet, hogy az ilyen várakozás valóságos közerővé tudná bennünk összegezni még a haszontalanságnak minősülő álmodozást is. Hiszen maga a történelem bizonyítja, hogy a legfontosabb változásokat bátor emberek víziói előzték meg.

Vagyis én nem tartom haszontalan elképzelésnek, hogy ebben a kis Magyarországban a bírói kar vértelenül, olcsón és hatásosan tudná felszabadítani a nép lelkét abból a pesszimizmusból, melyet a korrupció totálisnak tetsző hatalma váltott ki a lelkekből. Igazában nem is értem, hogy miért nem jutnak ily gondolatok a jogot végzettek eszébe. Hogy bírják elviselni, hogy nagy bűnösök élveznek kikezdhetetlenséget, miközben egyszerű emberek még egy tyúkot sem mernek ellopni. A magyar bírák ne tudnának a maguk dicsőségére egy magyar "Bírák korát" létrehozni?

Vági László