Egy mozgalmas élet

Mátéffy Zoltán mindig szervezett

A Közéleti Kávéház legutóbbi összejövetelének vendége Mátéffy Zoltán ny. kollégiumi igazgató volt, aki nemcsak nevelőtanárként, pedagógusként, később pedig igazgatóként tett sokat a város társadalmi életének fellendítése érdekében, hanem munkája mellett klubokat, kirándulásokat és diákszínjátszó-kört szervezett.

Mátéffy Zoltán városunkban született. Szülei akkor Budapesten laktak, rokonainak többsége pedig Szentesen élt. Édesanyja fia késlekedése miatt hazajött, hogy az itteni kórházban hozza világra gyermekét a világháború kitörése előtt néhány héttel. Édesapja családja főként iparosokból állt - nagyapja cipészmester, dédapja pedig csizmadia volt -, akik Görögországból az 1800-as években érkeztek hazánkba. Anyja családja az 1900-as évek elején telepedett át a Tiszazugból városunkba, ahol nagyapja jegyzőként dolgozott. A nyugalmazott kollégiumi igazgató érdekességként azt is elmesélte hallgatóinak, hogy a 20. század elején a tiszazugi arzénes bábaként elhíresült asszony segített édesanyja megszületésekor.

Apja először a Belügyminisztériumban dolgozott tisztviselőként, majd Rimaszombatra kerültek, de sokszor hazalátogattak Szentesre, ahova 1945 tavaszán költözött végleg vissza a család. Elemi iskolai éveit a Református Népiskolában kezdte, ahol az első három évben jeles eredményei voltak, míg a negyedik tanévet főként a sarokban töltötte. Majd a Köztársaság Téri Általános Iskolában, később a gimnáziumban tanult. Ide azonban csak feltétellel vették fel, hiszen a gyapottermelési mozgalom keretein belül meghatározott területű gyapotföldet kellett megkapálnia cserébe. Gimnáziumi tanulmányai alatt csatlakozott a színjátszó körhöz, melyet a fiatal tanárként ide kerülő Bácskai Mihály vezetett. Később tagja volt a városi, valamint az egyetemi színjátszó körnek is. Egyetemi éveire a következő szavakkal emlékezett vissza: "Tűrtem, de nem szerettem". Mégis szorgalmasan tanult Szegeden, s 1963-ban megszerezte a magyar-, történelem- és népművelő szakos diplomát, mellyel először a felsőpárti iskolában helyezkedett el tanárként. Nehéz évek voltak ezek, hiszen első osztályába (5. évfolyam) nemcsak gyerekek, hanem 15-16 éves fiatalok is jártak, akik között nem volt egyszerű feladat a tanítás és a fegyelmezés. Majd Földi Vilmos áthívta 1964-ben a kollégiumba tanárnak. Már az első években rájött, hogy ha nevelőtanárként csak a "büdös zoknikkal foglalkozik", akkor vagy hamar beleőrül vagy elhagyja az intézményt. Így a munkáján kívül számos egyéb elfoglaltságot keresett magának. Klubokat, vetélkedőket, kirándulásokat szervezett, könyvbizományosként dolgozott, diákszínpadot hozott létre, közben pedig megszerezte a színjátszó rendezői képesítést. Majd a kollégium igazgatójaként egy merőben újszerű dolgot próbált életre hívni. Testvérkollégiumi találkozókat hozott létre, melynek későbbi állomása a napjainkban is élő "Mozdulj!" elnevezésű program, ahol fiatalok töltenek együtt baráti hangulatban egy-két napot, s közben különböző sportágakból is összemérik tudásukat. Mátéffy tanár úr azt is elmondta, hogy volt olyan év, mikor az ország legkülönbözőbb részeiről 24 kollégium nyolcszáz tanulója vett részt ezen a rendezvényen.

Mindezek mellet különböző társadalmi pozíciókat is betöltött, diafilmeket készített, rengeteget utazott először turistaként, majd idegenvezetőként. Felkereste előbb az ország és Kelet-Európa nevezetességeit, majd többször eljutott Nyugat-Európába is.

Cseh-Lakos