2007. május 11.

Negyvennyolcas szabadságharcosaink segélyszervezete

140 éve alakult a Szentesi Honvédegylet

Kiss Zsigmond '48-as tüzér hadnagy emléklapja

Az 1867. évi kiegyezés után országszerte alakultak honvédegyletek. Ezek sorába tartozott a Szentesi Honvédegylet is, amely a legelsők között alakult meg 1867 májusában, 567 fővel. Szervezője és első elnöke Hutiray (Lukácsy) Lajos (1816-1880) 48-as honvéd őrnagy, a 40. honvéd zászlóalj parancsnoka volt, aki a szabadságharc idején Klapka György seregében szolgált. Az abszolutizmus éveiben Szentesen húzódott meg, teleknyilvántartóként kereste kenyerét. Városunkban hunyt el 1880. január 24-én.

Az alapszabályuk megfogalmazása szerint az egylet célja: a volt '48-as honvédek erkölcsi elismertetése, anyagi helyzetének javítása, az elhaltak családtagjairól való gondoskodás, a munkaképtelenek segélyezése, nyugdíjban részesítése. Az egyletnek tagja lehetett - rangkülönbség nélkül - minden olyan egyén, aki az 1848/49-es szabadságharc idején a honvédseregben szolgált. Az igazolt honvédek szavazati joggal rendelkeztek az egylet közgyűlésén. A közgyűlés választotta meg az egylet ügyeit intéző bizottmányt, az elnököt, a két alelnököt, a fő- és aljegyzőt valamint a pénztárnokot. Az elnök feladata volt a bizottmányt havonta legalább egyszer összehívni, az előterjesztett ügyekben intézkedni, a határozatok végrehajtásáról gondoskodni. Az egylet főjegyzője vezette a bizottmányi és közgyűlési jegyzőkönyveket, őrizte az egylet iratait és pecsétjét.

Az alapszabályban kimondták, hogy az egylet kapcsolatot tart a társegyletekkel, bekapcsolódik a közös rendezvényekbe (pl. történelmi évfordulók megünneplése). Küldöttei által részt vesz a Honvédegyletek Országos Egyesületének ülésein. Az igen hiányosan fennmaradt iratainak legértékesebb részét a volt 1848/49-es honvédekről és honvédtisztekről felvett névjegyzékek alkotják. A névjegyzékek a személyi adatokon túl tartalmazzák az illető személy rendfokozatát, szabadságharc alatti szolgálati helyét, a csatákban való részvételt. Mivel az egylet illetékessége a Szentes környéki községekre is kiterjedt, a fenti névjegyzékben szerepelnek a környékbeli községek (Szegvár, Mindszent) volt honvédjeinek nevei is.

Az egyleti elnökségben Hu-tiray Lajost báró Maasburg Sándor (1823-1893) főhadnagy követte, volt Károlyi huszár, a komáromi vár védője. Szentesen hunyt el 1893. október 29-én; síremléke a Kálvária-temetőben található. Lemondása után id. Temesváry Antal (1827-1900), a 20. honvéd zászlóalj volt hadnagya lett az egyleti elnök. A szabadságharc leverése után előbb Szegvár község jegyzője, később városi pénztárnok, majd aljárásbíró, városi és megyei képviselő, a II. 48-as Népkör elnöke, valamint a Szentesi Függetlenségi Kossuth-kör megalakítója és alelnöke. Szentesen hunyt el 1900. május 13-án; sírja szintén a katolikus temetőben található.

Őt Kiss Zsigmond (1830-1911) egykori tüzér hadnagy követette az elnöki székben, aki alig volt 18 éves, amikor honvédnak jelentkezett. A szabadságharc leverése után ügyvédi vizsgát tett, majd elnyerte a városi főügyészi állást. Számos társadalmi tisztséget viselt: megyei és városi képviselő, a helyi Balközép-párt, majd Szabadelvű Párt, az Úri Kaszinó, az Ügyvédi Kör, a Városi Iskolaszék stb. elnöke, a református egyház főgondnoka. Az uralkodó 1910-ben királyi tanácsosi címmel tüntette ki. 1911. december 13-án hunyt el, az alsó református temetőben helyezték örök nyugalomba. (1932-ben utcát neveztek el róla Szentesen.)

A Szentesi Honvédegylet 1911 decemberében fejezte be működését. Ekkor már mindössze 11 volt honvéd élt Szentesen, köztük Várady Lajos (1831-1913) gyógyszerész, aki Damjanich híres vörös sipkásai között harcolt, vitézségével elnyerve a hadnagyi rangot. Ő a Szentesi Honvédegylet főjegyzőjeként működött. Szentesen hunyt el 1913. november 21-én; síremléke a Kálvária-temetőben található.

Az utolsó elnök (Kiss Zsigmond) halálával az egylet - tagok hiányában - gyakorlatilag megszűnt. Valószínűleg Várady Lajos egyleti jegyzőnek köszönhetően az iratai a Szentes Városi Levéltárba kerültek, ezáltal vált lehetővé, hogy ezek az emléksorok megszülethessenek.

Labádi Lajos