Nagyon különböző zenei irányzatokban mozog, mégis közös promóciós CD-vel jelentkezett három szentesi zenekar, mégpedig az Életjel Egyesület segítségével. Az írás címe az egyes bandák által képviselt stílusokra utal, bár nem teljesen pontosan. Az együttesek bemutatása közben igyekszem ezt a dolgot is a helyére tenni.
A hagyományosnak számító blues-rockot művelő Sweet Sixteen nem más, mint a régi Copf-boys! A névváltoztatásra a fodrász hathatós közreműködése következtében került sor. Ez azért sem baj, mert az új névvel új korszak köszöntött a srácokra. A játékuk sokat fejlődött és elérkezett az idő saját szerzemények írására. A dalok témája nem túl változatos (3 nótából 2 a szerelmi csalódásról szól) és a szövegeken talán akadt volna csiszolni való itt-ott, mégis hiszem, hogy a Sweet Sixteen jó úton jár. A megszólalás, a bluesos gitárjáték korrekt, s bizonyára számos koncertmeghívást eredményez majd!
A Plasmapressről pár évvel ezelőtt többször írtam a lap hasábjain, első fellépéseik alkalmából. Most újabb, egyéni ízű, instrumentális, gitár-centrikus szerzeményekkel állt elő a folytonosan átalakuló, önmagát zenei kalandorként aposztrofáló társaság. Talán nem bántom meg őket egy személyes (kedő) megjegyzéssel: ha komolyabban vennék a zenélést, és hajlandók lennének évi kettőnél több koncertet összehozni maguknak, már rég felzárkózhattak volna a Másfél és a Colorstar mögé! A lemezen hallható három szám azt mutatja, hogy számtalan zenei elemmel gazdagították saját eszköztárukat, melyekből most valami nehezen behatárolható, funky-keménységű, táncolható fúziós muzsika született.
A harmadik csapat, a Buriel Of Abel a Forgotten Truth és a Quest From Inside tagságából alakult. Ennek megfelelően a death metal és a metalcore elemei keverednek a zenéjükben. Az ő célkitűzésük a legtávolabbi: külföldi megmérettetés, valamint lemezkészítés, mégpedig egy komoly kiadónál! Mivel két, tökéletesen kimunkált, kiérlelt számot hallhatunk tőlük ezen az egyébként "Szentes underground" címet viselő válogatáson, bármennyire is merésznek tűnnek ezek a tervek, a legkevésbé sem irreálisak!
A CD külső borítója tetszetős, kihajtva viszont már nem annyira. Az együttesek bemutatkozó szövegének kibogozása ugyanis még a sasszemű polgártársainkat is próbára teszi. Ez akkor lehet gond, ha egy magamfajta "vakegérhez" jut el az anyag koncertszervezés vagy lemezkiadás okán, mert előfordulhat, hogy meghiúsul miatta az üzlet. A zenei anyag ismeretében azt mond-hatom, hogy nagy kár lenne érte!
A lemez amúgy bárki számára hozzáférhető, csupán Szentes underground zenei csatornáit kell hozzá ismerni vagy az említett zenekarokat.
Olasz Sándor