Milyen lesz 2007 húsvétja? Két nagyon elrontott ünnep után a kereszténység e legnagyobb ünnepe képes lesz-e egy kis ízelítőt adni azoknak, akik már nagyon belefáradtak az idegpusztító harcokba?
A magukat hívőknek tartó magyarok fel tudják-e szítani magukban a feltámadásba vetett hitüket annyira, hogy ünnepi hangulatuknak lesz valami jótékony kisugárzása a minden magyarok e kis országára. Igaz, hogy 1989 óta semmi nem akadályozza a vallás szabadságát, ámde a feltámadás eszméjének korszerű képviseletéhez a hitnek tudnia kell szárnyalni! Viszont sokan érezzük azt, amit Arany János szavai fejeznek ki: ". hogy szálljon/ Bár kalitja már kinyitva,/ Rab madár is szegett szárnyon?" Bizony-bizony, a szárnyszegett hitnek igen nehéz a dolga! Nem lehet vele hegyeket mozgatni! De úgy látszik, még gyűlölködést csillapítani is alig van ereje.
Én mégis abban bízom, hogy a húsvétra készülő hívők fáradt igyekezete lesz annyira észrevehető, hogy tiszteletet vált ki maga iránt, mint ahogy a két éve meghalt II. János Pál halálra fáradt teste is nagy tiszteletet és kegyeletet tudott kiérdemelni a maga számára.
Az ő példáját követni és nagy felelősséggel végső erőket is öszszeszedni: ez a mai magyar keresztények kötelessége is azokkal a jóakaratú magyarokkal szemben, akik sokan vannak, de talán nem elegen ahhoz, hogy mindenben nekik legyen igazuk. Ők jó emberségükkel akarják segíteni feltámadásra a magyar hazát. Sokra kell becsülnünk őket, s amiben ők jó lelkiismerettel hisznek, azt messzemenően értékelnünk és támogatnunk kell.
Én magam, aki maradék erőimmel szeretném még ma is szolgálni Jézus feltámadásának ígéretét, boldog biztatást érzek ki abból a kérésből, melyet e napokban kaptam szülővárosomból, Hatvanból. Egy lelkes ápolónő kért imát a maga és minden magyar ápolónő részére, hogy ezekben a rájuk nézve is kritikus időkben ki ne égjen szívükből a hivatástudat és a szeretet lángja. Mert meg akarják érdemelni azt a rangot, hogy ők embereket ápolnak és gyógyítanak. Hát ha ilyen lelkületű magyarok élnek kis hazánkban, akkor értük és kedvükért nem érdemes-e felszítani a feltámadásba vetett hitet? És ez elsősorban nem azoknak kötelessége, akik vállalják is, hogy húsvétkor hangosan éneklik az "Alleluját"?
Mint pap, úgy kívánok boldog és békés húsvétot minden kedves olvasónak, hogy azt mondom: "Krisztus feltámadt!" Valóban feltámadt! És közben biztos vagyok abban, hogy sokan úgy gondolják: valóban, egy kis feltámadás nem ártana meg sem a szívekben, sem a családokban, sem az egész közéletben! S talán érne valamit, ha e vágyra tekintettel igaza lenne Petőfinek: "Vágyaimnak sólyom szárnya támadt.!" Nem hazánk elvesztésére, hanem egymás megtalálására. Mivel összetartozunk!
Vági László