2007. március 30.

Ismerőseink, a hasutasok

Vonatjegyre is dedikáltak a moziban

Kétszer is telt ház előtt vetítették a Hasutasok című új magyar vígjátékot az Őze Lajos Filmszínházban. Az érdeklődés a premier előtti díszbemutató, és az utána esedékes közönségtalálkozó miatt volt felfokozott.

Újabb piros betűs nap volt a szentesi moziba járóknak a március 13-a, amikor megismerkedhettek Szőke András új szatírájával az országos premier előtt két nappal. A filmben a szereplők kétpercenként egymást követő mini-monológjai között felsejlő történet a fiktív Honos faluban játszódik, ahova "csak az megy, aki eltéved". Itt próbálja egy maroknyi fura, de szerethető figura - valamikor vasutasok - virtuális valóságként megteremteni a festői környezetben szunynyadó, "gyönyörűen haldokló állomást". Most mi is meggyőződhettünk arról, miért volt az idei filmszemle egyik legnézettebb filmje a Hasutasok.

A találkozó kicsit kimértebb volt, mint tizenvalahány éve, amikor az Európa Kemping című filmjüket hozták el a moziba az avantgardista alkotók, ám a tőlük megszokott abszurd humor most is kísérőjelensége volt az eseménynek. Itt volt a Pólya utcából híressé lett Szőke, a Dózsa György utcát Badár Sándor képviselte, a film két másik ex-szentesi szereplőjével, Horváth Jánossal a Szűrszabó utcából, és a Horváth Mihály Gimnáziumban végzett, most Szolnokon játszó Zelei Gáborral meséltek a forgatás eseménydús 16 (!) napjáról. A mikrofon mindig Badár magasságára van beállítva az ilyen találkozókon, emiatt kavarodás támadt, mire meg is jegyezte: "Na, így készült a film". Szőke, a rendező most is forgatott: kézikamerával vette a közönség reakcióit, majd Zeleivel a capella énekeltek.

Bevallása szerint Szőke egyfajta rezonőr volt: Sándor Pál producer kérésére a nagy nevekből összeálló stáb munkájára koncentrált, így belátta, jobb, ha a filmben csak epizódistaként tűnik fel.

Az állomásfőnököt játszó Badár Sándor kérdésünkre elmondta, a filmnek vannak 12 évig tartó vasutas múltjához kapcsolódó vonatkozásai. Nem a sztorik, hanem bizonyos elemek, ilyen például az emlékezetes szóöszszetétel: zsinnyegtetés, hát kávé. Nem retro-filmet szerettek volna forgatni, hanem egy "jószagú" történetet a vidéki emberek létjogosultságáról, ami ugyanúgy kezd eltűnni, mint a régi vasút, az állam az államban. Elterjedt róluk, hogy improvizálásban nagyon erősek, de ezúttal volt forgatókönyv (Szőke írta Grecsó Krisztiánnal), és a filmnek más is volt az életútja, mint az eddigieknek: produceri irányítással, komoly filmes technikával készült, ennél fogva bizonyos fokú nyugodtsággal is. Badár szerint elmúltak azok az idők, amikor még be tudtak csempészni amatőrizmust. A promóció is fontos: Szőke-film 22 kópiával korábban nem indult el országos premierre. A 135 milliós költségvetés csak az eddigi filmjeikhez képest sok, az utolsó, a Zsiguli című Szőke-alkotás 50 millióba került. Hogy a közönség hogyan fogadja, az számukra is izgalmas, most dől el, érdemes-e a közönségfilm irányába menniük, mondta Badár, akit közben vonatjeggyel, mozijeggyel ostromoltak, dedikálásért. (A mozi műsorán április 26-május 2-ig látható újra a film 17:30 órakor.)

Darók József