"Elment Kaszás Attila, brutálisan és váratlanul." A közkedvelt színművész haláláról így is lehet gyászjelentést tenni. Ilyen megrázó módon. Hogy még azok is megdöbbenjenek tőle, akik netán nem is ismerték.
Az biztos: ha valaki 47 évesen hivatása gyakorlása közben ilyen hirtelenséggel hullik a halál ölébe, akkor annak az élete nyilván megérdemelte, hogy még a halála is nagy tanítás legyen.
Elgondolkodásra meg is kaptuk a figyelmeztetést így: "Uraim? Polgártársak? Barátaim és ellenségeim. Biztos, hogy mi vétlenek vagyunk? Dudoljátok csak utánam Kaszás Attila dalát, lassan, értelmezve.!"
Egy olyan magyar társadalom, mely október 23 és március 15 hőseit és áldozatait úgy "ünnepelte", ahogy, megérdemli-e, hogy most számtalan gyertyát éget el egy közkedvelt színész tiszteletére? Bizony, bizony, a kegyelet aktusaira is méltónak kellene lennünk; mert, ha nem, akkor a kegyelet is hazugság, illetve szánalmas alibi-keresés.
Tehát azt mondanám én is: csak lassan, csak lassan a gyertyagyújtásokkal! Jobb lesz egy kis kerülőutat tenni az alázatos önvizsgálat tájain! Hátha közben végbe megy bennünk egy kis katarzisféle!
Meg aztán hátha lábra kap bennünk egy kis bátorság, mely meri kérdezni: mi volt ennek a fiatalembernek a halála? A véletlen műve-e, avagy volt benne valami gondviselésszerű intelem? Én még azt sem tartanám lehetetlennek, hogy Isten a kedves fiút meg akarta menteni attól a romlástól, mely pusztítja napjainkban a magyar lelkeket?
Mert az igazak rövid életéről így bölcselkedik az írás: "Mivel kedves lett Isten előtt, szeretet talált, és ő elvitte, mert bűnösök közt töltötte életét. Elragadta, hogy a gonoszság meg ne rontsa elméjét, és az álnokság meg ne tévessze lelkét." (Bölcsességek könyve 4, 10-11)
Remélem, tőlem a vén lelkipásztortól senki sem veszi zokon, hogy tudománytalan értelmezésekbe fogok. De hát ha Isten nincs, akkor a véletlent kell nagyon komolyan vennünk. Igen a véletlent, mely ha vak, akkor mintha még inkább látna és venné célba a magyar maradék morálját. Hátha beindul benne valami fájdalom, mely igazságra és békességre vágyik!?
Mert ha egy társadalom nem akar kifáradni a mesterségesen ráerőszakolt gyűlölködésbe és pártos viszálykodásba, akkor sem Isten, sem véletlen nem segít rajta. Pedig az én érzésem szerint az ilyen megrázó halálesetek arról árulkodnak, hogy talán van még rajtunk valami meggyógyulnivaló. Ezért aztán Kaszás Attila hirtelen haláláról elmondhatja a költő, amit József Attiláéról mondott: ". van hogy a tegnapot eltaszítja a pillanat." (Devecseri Gábor)
S akkor hátha szomorú ünneprontásaink eltaszított tegnapokká válnának.
Hátha.
Vági László