A Közéleti Kávéház márciusi vendége dr. Magyar Jánosné nyugalmazott pedagógus volt. Földi Vilmos hívta meg és mutatta be Incike nénit, aki 25 évig az "inasiskolában", azt megelőzően néhány évig Szegváron, Berekháton, majd a Kossuth téri iskolában tanított. Jelenleg a szentesi Pedagógus Nyugdíjas Klub lelkes tagja, "klubkrónikás", aki az összejövetelek minden érdekes mozzanatát dokumentálja. A szegvári Szép Öregkor nyugdíjasainak is tagja és kapcsolatot teremtett a két klub között. Amikor a szakmunkásképzőben tanított, akkor kapta a Munkás Művelődésben Eltöltött Kiváló Munkáért elnevezésű kitüntetést, ami felért a Munka Érdemrend bronz fokozatával. Az Eötvös Emlékérem bronz fokozatát is megkapta a Pedagógus Szakszervezetbeli munkájáért.
Az életemre emlékezem című írásából gyakran idézett az est során, ehhez segítségül képzeletbeli bölcseket hívott, akiket ugyan senki sem látott, de körülötte ültek, és néha-néha közbeszóltak. Ezeket idézet formájában továbbította a tanárnő a közönségnek.
- A harmincas évek Magyarországán születtem Szegváron, abban a szép kis alföldi faluban. Egyszerű család gyermekeként láttam meg a napvilágot, vagyis láttam volna meg, ha nem olyan viharos, esős szeptemberi nap, illetve éjszaka lett volna, mint akkor volt.
- A második világháború idején voltam tizenéves, az ötvenes években kezdtem az életet, a rendszerváltással mentem nyugdíjba. Ennek lassan 19 éve.
Azt mondja, ha újra születne, ugyanígy csinálná. Egész életét összerakta már egy albumba, melyet kezd szétszedni, elosztogatja a képeket. A névadásáról is mesélt. Az Irén nevet keresztanyja, a Julianna nevet anyja után kapta. Katona-Berényi Irén Julianna lett, később bérma keresztanyja után Katalin. Aztán már csak Berényi Irén maradt, húga pedig Berényi Klára.
A szürke apácákhoz járt óvodába, a szegvári kastélyba. Óvodás találkozót is szervezett, az országban egyedüliként. Az állatok legeltetése, hazaterelése, a libalegeltetés is a gyerekek feladata volt. A Kórógy és a Tisza jelentette nekik a Balatont. A szegvári központi iskolába járt, nyolcadikos korában kapta élete első és utolsó két igazságtalan osztályzatát: év végén testnevelésből és történelemből hatost.
Falusi lányként a gimnáziumban sokat kellett pótolnia és bizonyítania. Mindjárt "elkapta" a diákszerelem, megismerte férjét, aki ügyész lett, és akivel 50 évig éltek házasságban. Felvették a szegedi tanárképző főiskolára 1953-ban. 1956-ban kapott diplomát, 2006-ban lett aranydiplomás. 1955-ben férjével megesküdtek, és elkezdték közös életüket. 1957-ben megszületett fiuk, 1962-ben lányuk.
Szegváron kezdett tanítani. Öt év múlva Berekhátra került, ott két szép évet töltött, majd a Kossuth téri iskolába ment. A 603-ban, a mai Zsoldos középiskolában töltötte élete legszebb negyed évszázadát. Hat évig volt igazgató-helyettes.
Ma is sok szenvedélye van, elégedetten és aktívan tölti nyugdíjas éveit.
M. A.