Szállodaépítési pályázat

Száztíz éve írták ki

Komor Marcell (1896)

A XIX. század végére felerősödött az igény Szentesen egy kor színvonalán álló szálloda és vendéglő építésére. Ez valóban indokolt volt, hisz a város központi részén csupán a Zöldkoszorú vendégfogadó és kocsma állt a városba érkező ide-genek rendelkezésére, amely még a Harruckern bárók idején épült az 1700-as évek első felében. Az 1836 óta a város tulajdonát képező düledező, romos léte-sítményt az átutazó vendégek elkerülték, de már régen nem elégítette ki a helyi igényeket sem.

Az 1890-es évek elejétől folyamatosan napirenden volt a kérdés: a régi nagy-vendéglőt újítsák-e fel, vagy egy teljesen új, korszerű szállodát építsenek? A döntést felgyorsította a városi közegészségügyi bizottság 1896 nyarán készült szakvéleménye, amelynek a lényege az volt, hogy a Zöldkoszorú nagyvendéglő épülete közegészségi szempontból a legsúlyosabb kifogás alá esik, mert valóságos fertőző telepet képez. A városi főorvos pedig kategorikusan kimondta, hogy a nagyvendéglőt be kell zárni, és le kell bontani.

Ettől kezdve már az új épület mikénti megvalósítása maradt a kérdés, melynek megválaszolását a gazdászati szakosztályra bízták. Novobáczky Győző gazda-sági tanácsnok elkészítette az építendő szálloda tervvázlatát és költségszámítását, amelyet 1896. szeptember 7-én vitatott meg a városi képviselő-testület. A kö-vetkező lényegre törő határozat született:

"A képviselő-testület a város tulajdonát képező Zöldkoszorúhoz címzett nagy-vendéglőjének telkén, az ott levő rozzant épületek helyére, egy a mai kor köve-telményeinek és kényelmi igényeinek megfelelő díszes vendéglőt építtet; az épí-téshez alapul a Novobáczky Győző gazdasági tanácsnok által tervezett, műszakilag átvizsgált alaptervezetet elfogadja; az építési költséget maximálisan 160 000 forintban megállapítja; a részletes tervek és költségszámítás készítésére pályázatot hirdet 1000 forintos első, és 500 forintos második díjjal, pályázati határidőül 1896. december 31-ét tűzi ki. Egyúttal kimondja, hogy az építést saját költségén eszközölteti."

Az országos tervpályázatra 15 pályamű érkezett, amelyeket szakmai véleménye-zésre megküldtek a Magyar Mérnök- és Építész Egyletnek. Az Alpár Ignác, Frommer Lajos, Gerster Kálmán, Lechner Ödön és Ney Béla neves építészekből álló bíráló bizottság 1897. március elejére elkészítette szakvéleményét. Három pályamunkát emeltek ki, amelyek közül az I. díjra a "Magyar Szellem", II. díjra a "Praktikus", dicséretre pedig az "Új ezer év" jeligéjű munkákat ajánlották. A győztes tervvel kapcsolatban a zsűri a következő megállapításokat tette: "A Magyar Szellem tervében jó térhatást ígér a főlépcső, amelynél a két felmenő szárnnyal ellenkező irányban a terem két karzatához vezet két szárny. A terem-hez tágas előcsarnok szolgál, a lépcsőház világos. A szálloda középrésze fölé tervezett félemelet a szállodánál föltétlenül szükséges mellékhelyiségek felvéte-lére szolgál. Az architekturában nemzeti karakterre való törekvés ismerhető fel. Művészi megoldása jó érzékre vall."

A képviselő-testület 1897. március 29-i ülésén minden tekintetben elfogadta a szakemberek véleményét, ennek értelmében Komor Marcell budapesti építésznek, a "Magyar Szellem" jeligéjű pályázat készítőjének ítélte az I. díjat, egyúttal felkérve a tervezőt a kivitelezés műszaki vezetésére. A 29 éves fiatal építésznek, a Lechner-irányzat tehetséges követőjének ez volt az első nagyobb vállalkozása. A magyaros szecessziós stílusú dekoratív szálló építése 1897 júliusában vette kezdetét. A teljesen elkészült saroképület átadására majd csak 1899-ben került sor.

Labádi Lajos