Nemzetőrök és honvédek a szabadságharcban

1848/49 emlékezete városunkban

Szentesi öreg honvédek 1898-ban

Boros Sámuel főbíró az 1848. március 21-én tartott népgyűlésen ismertette a fővárosban történt forradalmi eseményeket, valamint a nemzet kívánságait tar-talmazó 12 pontot. Az egybegyűlt szentesi nép lelkes éljenzések közepette kinyilvánította, hogy a felsorolt pontokat: "Óhajtjuk, kívánjuk, magunkévá teszszük és elfogadjuk"

A pesti példa nyomán a város vezetői a legsürgősebb teendőnek tekintették a nemzetőrség megszervezését. A közcsend, rend- és vagyonbiztonság megőrzése érdekében Boros főbíró már március 24-én indítványozta, hogy "a városi polgári őrség az önkéntesen vállalkozó birtokos és birtoktalan, tisz-ta, békés jellemükről esmére-tes lakosokból öszve íratván, felállíttasson". Másnap a tanács kinevezett egy 11 tagú összeíró bizottságot, amely utóbb közcsendi választmánnyá alakult. Ezzel Szentes megelőzte a megyei intézkedéseket. A közcsendi választmány működésének két hete alatt kb. 500 nemzetőrt írt össze.

A nemzetőrség létszáma folyamatosan gyarapodott: április 18-án már 5 gyalo-gos, 1 lovas és 1 vadász század állt talpon, és kezdte meg a kiképzést. Időközben megtörtént a tisztek és altisztek megválasztása is. Kapitányok lettek: Kása Antal, Balog Lajos, Kocsis Pál, Müller Lajos, Seress László gyalogos; Beliczay Pál lovas, Horváth László vadász. Május 28-án a szentesi nemzetőrség letette az es-küt, és átvette a honvédelmi minisztérium küldeményét: 300 szuronyos puskát, 3600 töltényt és 3 csomag gyutacsot. Az ünnepélyes eskütétel alkalmából nyolc gyalogos, két lovas és egy vadász nemzetőr század (887 fő) sorakozott fel a zászlók alatt, nemzetiszínű karszalaggal és kokárdával.

A Csongrád megyei és benne a szentesi nemzetőrség első mozgósítására 1848 júniusában, bevetésére pedig július közepén került sor. Július 6-án értesült a tanács a második délvidéki lázadásról és szerb betörésről. A megyei nemzetőrök törzsparancsnoka, Kirschner Károly őrnagy 1300 embert vezényelt két hétre Becsére. A 300 szentesi gyalogos július 16-án indult el kocsikon Ha-dzsy György századossal az élén, a lovasszázadot Beli-czay Pál kapitány vezette. A hiányosan fölszerelt szentesiek közvetlenül nem vettek részt az ütközetekben; őrszolgálatot teljesítettek és rendfenntartó feladatokat láttak el. A 2. váltás július 30-án, a 3. augusztus 14-én indult útnak a törökbecsei táborba. A nemzetőri bizottmány gondoskodott a folyamatos utánpótlásról. Augusztus közepén már 1953 gyalogos nemzetőr szerveződött 8 századba és 1 vadászcsapatba, és 194 lovas alkotott két századot. A gyalogságnak 566 szuronyos puskája volt, a többiek lándzsát és kiegyenesített kaszát kaptak. 162 lovasnak volt pisztolya és kardja, a többiek fokossal voltak fölfegyverezve.

Jellasics horvát bán támadását követően Batthyány Lajos miniszterelnök kine-vezte Kossuth Lajost teljhatalmú országos népfölkelési biztossá, aki szeptember 24-én megkezdte toborzó körútját az Alföldön. Október 1-jén Szentesre érkezett, ahol hívó szavára 554 főből álló gyalogos csapat szállt táborba. (Utóbb értesülve a pá-kozdi csata kedvező kimeneteléről, Kossuth a népfölkelést feloszlatta.) Október közepén ismét meghirdették a népfelkelést. Szentesről ezúttal 10 gyalogos és 1 lovas nemzetőr század indult Aradra; az összes létszám megközelítette a 3100 főt.

A honvédség szervezése 1848 májusában vette kezdetét. Csongrád megye tele-püléseihez legközelebb a szegedi "gyülhely" esett, vagyis a 3. zászlóalj gyüleke-zési, illetve alakulási helye. Szentesen május utolsó napjaiban került sor az első "nemzeti katonai újoncok" (honvédek) toborzására. A városnak 40 újoncot kel-lett kiállítania és Szegedre szállítania. Közülük a hadfogadó bizottmány 17 főt talált alkalmasnak. A termetük miatt alkalmatlannak talált egyének közül 10 fő önkéntesként beállt a Turszky magyar sorgyalogezredbe. Az ekkor bevonult szentesiek június végétől részt vettek a Tisza-vonal védelmében, majd az egyre keményebbé vált délvidéki harcokban.

A haderő növelése egyre sürgetőbbé vált. Jelentős előrelépést jelentett e téren, hogy a képviselőház Kossuth Lajos előterjesztésére július 11-én megszavazta a kormány által kért 200 000 újoncot. Csongrád vármegyének összesen 1615 újoncot kellett kiállítania; Szentesre ebből 328 fő esett. Népgyűlésileg kimondták, hogy a városra kirótt létszámot nem sorozás, hanem toborzás útján állítják ki, a felcsapó újoncokat pedig 42 Ft jutalomban részesítik. A szeptember 17-én megkezdett toborzás az elkövetkező hónapokban szinte megszakítás nélkül folyt, egészen a végnapokig. 1849 márciusáig a város összesen 371 katonát állított ki, akik közül 235 fő az újonnan szervezett honvéd zászlóaljakba, 136 fő pedig a Hunyadi-, Turszky- és Rákóczi csapatokba nyert besorolást. Április kö-zepén a város újabb 162 újoncot állított ki, házhelyet és 1 hold földet adva jutalmul az önként bevonultaknak.

A szentesi honvédek akiknek összesített létszáma 500-600 fő között lehetett ott voltak szinte minden nevezetes csatában. A legtöbben Perczel Mór és Guyon Richárd alakulataiban szolgáltak, de sokan harcoltak Görgei, Damjanich, Bem, Klapka, Leningen, Kmetty, Dembinszki, Nagy-Sándor, Kazinczy és Vécsey seregében, a péterváradi várőrségben, valamint a szabadcsapatokban. Helytállásukkal dicsőséget szereztek maguknak és városuknak.

Labádi Lajos