Jókai Mór és Tisza Kálmán legyőzője

Százhuszonöt éve hunyt el Simonyi Ernő

Ki emlékszik ma már Simonyi Ernő nevére? Pedig egykor kemény politikai csatákat vívott Szentesen, és 1906-1948 között utca is viselte nevét városunkban (a mai Budai Nagy Antal utca). Halálozási évfordulóján idézzük fel emlékét.

A Nyitra vármegyei Zsám-bokréten született 1821. december 18-án. Iskoláit Nyit-rán, Tatán, Vácon, Nagyszombatban és Pozsonyban járta; jogot végzett. Politikai pályája Nyitra, Trencsén- és Bars vármegyék közgyűlési termeiben kezdődött, a reformellenzék soraiban. A szabadságharc idején előbb önkéntes nemzetőrként, majd tüzérként harcolt, utóbb a komáromi várőrséghez csatlakozott. 1849 elején századosi rangban egy gerillacsapat alakítója és parancsnoka. A végnapokban ismét Komáromba ment, a várőrség tagjaként a legutolsók között tette le a fegyvert (okt. 2-4.).

A bukás után emigrált. Rövid ideig Hamburgban élt, majd Londonban nevelői állást vállalt. Növendékével később Párizsba ment, ahol a Sorbonne-on maga is vegytani és természettani tanulmányokat folytatott. 1857-ben visszatért Londonba, s mint a föld- és ásványtan magántanára tartotta el magát. Szabadidejében az angol levéltárakban felkutatta a magyar vonatkozású történelmi dokumentumokat, amelyeket Magyar történelmi okmánytár (1521-1717) és Angol diplomáciai iratok II. Rákóczi Ferenc korára címen tett közzé. Történészi munkássága alapján utóbb Horváth Mihály akadémiai tagságra ajánlotta. 1859-ben az olaszországi magyar légióhoz csatlakozott. A villafrancai béke után visszament Angliába. Egy ideig fényképészettel foglalkozott, majd elvállalta egy cementgyár igazgatását.

Élve az osztrák-magyar kiegyezést követő amnesztiával, 1868 tavaszán hazatért Magyarországra. A következő évben Baranya megye németüregi kerületében országgyűlési képviselővé választották, 48-as függetlenségi programmal. Szentessel először 1870-ben került kapcsolatba, amikor Kossuth, Irányi, Madarász, Táncsics mellett őt is a helyi 48-as Népkör tiszteletbeli tagjává fogadták.

1875. április közepén László Imre országgyűlési képviselő társaságában Szentesre látogatott, s a közelgő választások előkészítéseként nagyhatású beszédet tartott a város főterén. Két hónappal később őt kiáltották ki a Szentesi 48-as és Függetlenségi Párt országgyűlési képviselőjelöltjévé. Ekkor már köztudott volt, hogy a helybeli Szabadelvű Párt a nagynevű írót, Jókai Mórt nyerte meg a jelöltség elfogadására, vagyis komoly küzdelemre volt kilátás. Jókai nem titkolta, hogy revánsot kíván venni az 1872-ben Szentesen elszenvedett csúfos vereségért. (Ekkor ugyanis alul maradt László Imrével szemben, aki 1110:396 arányban győzedelmeskedett.)

Az 1875. július 5-én megtartott választás felfokozott érdeklődés közepette ment végbe. Mindkét párt maximálisan mozgósította híveit, s ez meg is mutatkozott a választás eredményén. Az 1351 választójogosult polgár közül 1033 (76,5 %) adta le szavazatát. Ebből Simo-nyi Ernő 524-et, Jókai Mór pedig 509-et nyert el, tehát minimális szavazatkülönbséggel ugyan, de Jókai ezúttal is kudarcot szenvedett.

Az elkövetkező években Simonyi Ernő nagy népszerűségre tett szert Szentesen. Bizonyította ezt, hogy 1878-ban ellenjelölt nélkül ismét őt választották meg a város országgyűlési képviselőjévé. Bonyodalmat okozott azonban, hogy Si-monyit Szentesen kívül másik két kerületben is képviselővé választották. Debrecenben megbuktatta Tisza Kálmán miniszterelnököt, Szegeden pedig gróf Károlyi Sándort. Heteken át nyitott kérdés maradt, hogy Simonyi melyik mandátumot fogadja el. Bizakodásra adott okot, hogy október közepén Helfy Ignác társaságában Szentesre látogatott, s köszönetet mondott a személye iránt megnyilvánult bizalomért. A várakozás ellenére arról nem nyilatkozott, hogy megtart-ja-e a szentesi mandátumot, vagy sem. Két héttel később az országos lapokból lehetett megtudni, hogy a Függetlenségi Párt országos központjának határozata értelmében Simonyi Ernő a debreceni mandátumot fogadta el.

Ezt követően a várossal meglazult a kapcsolata, mégis általános szomorúságot keltett a hír, mely arról tudósított, hogy Simonyi Ernő hosszas betegeskedés után 1882. március 28-án Abbáziában meghalt. Ha ma már nincs is utcája Szentesen, őrizzük meg emlékét.

Labádi Lajos