Aki az alispánnak macskazenét adott

Száztíz éve hunyt el dr. Filó Tihamér

Dr. Filó Tihamér

Az elmúlt év szeptemberében emlékeztünk meg a nagytehetségű dr. Filó (Csák-tornyai) Lajos íróról, költőről, akit 1896 őszén, 38 éves korában ragadott el a halál. Ki gondolta volna, hogy alig félévvel később, szépreményű öccse - dr. Filó Tihamér - 32 évesen követi őt a sírba. A család tragédiája kiteljesedett, amikor az ifjabbik fiú elsiratása után három hónappal a megtört apa, Filó János református lelkész is távozott az élők sorából.
Ki volt Filó Tihamér? Szentesen született 1865. január 8-án. Apja Filó János, édesanyja Gaál Róza. A gimnáziumot Szentesen, Oravicán és Nagykőrösön végezte. Jogi diplomáját és doktorátusát Pesten szerezte.

Alig töltötte be 25. életévét, amikor az 1890 januári tisztújításon Szentes város főjegyzőjévé választották. 1891-től városi, majd megyei képviselő. Munkatársa a Szentesi Lapnak, 1891 júliusától 1892 februárjáig a Csongrád megyei Híradó szerkesztője. 1893-ban sikeres ügyvédi vizsgát tett, és magánirodát nyitott özv. Bartha Jánosné Kispiactéri házában (a Klauzál utca sarkánál).

Politikailag a Függetlenségi 48-as Párthoz csatlakozott; Sima Ferenc országgyűlési képviselő híve, barátja és küzdőtársa. Hazaköltözése idején kiéleződött harc folyt a basáskodó vármegyei vezetés és a város jogait védő 48-as ellenzék között, amelynek Filó Tihamér akarva-akaratlan a középpontjába került.

Az eldurvult viszonyokért az ellenzék Zsilinszky Mihály főispánt és Stam-mer Sándor alispánt tartotta felelősnek, akik erőszakos vezetési stílusukkal feldúlták az egész megye közbékéjét, és olyan éles ellentéteket szítottak, melyek korábban nem léteztek. A megyepárti vélemény pedig az volt, hogy a "városi tanácsot ki kell söpörni, mint a város kormányzatára teljesen képtelen elemekből álló publikumot". Ennek szellemében a megye 1890 nyarán elrendelte Szentes város ügy-kezelésének vizsgálatát, amelynek eredményeként Csongrád Megye Közigazgatási Bizottsága (KIB) szeptember 29-én hozott határozatával fegyelmi vizsgálatot indított Sarkadi Nagy Mihály polgármester és Tóth Kálmán adóügyi tanácsnok ellen. Néhány nap elteltével dr. Filó Tihamér főjegyző ellen is fegyelmi el-járás indult. Az ő bűne az volt, hogy október 2-án éjjel Stammer alispán ablaka alatt a cigánybandával elhúzatott egy ismert operett-indulót, átköltött - állítólag rendkívül trágár - szöveggel. A megsértett alispán közbotrányokozás címén fel-jelentést tett Zsilinszky főispánnál, aki nyomban fegyelmi vizsgálatot rendelt el Filó ellen.

A macskazenét adó főjegyzőt a KIB fegyelmi választmánya 1891. április 14-én hivatalvesztésre ítélte. A Filó Tihamér ellen hozott rendkívül súlyos ítélet általános felháborodást váltott ki Szentesen. A közvélemény nyomására a városi párt elhatározta, hogy egy népes delegációt küld a belügyminiszterhez, s azon keresztül kérvényezi a főjegyző ellen hozott ítélet hatályon kívül helyezését. S valóban, április 22-én 100 fős monstre deputáció utazott a fővárosba. A küldöttséget fogadta Szapáry Gyula miniszterelnök-belügyminiszter. A Csongrád megyei vezetés elleni panaszokat tartalmazó terjedelmes emlékiratot Horváth Gyula, Szentes díszpolgára nyújtotta át. A miniszterelnök ígéretet tett a bajok orvoslására. Alig egy hónappal a 100-as küldöttség útja után megérkezett a miniszterelnök leirata, amely megerősítette dr. Filó Tihamér hivatali állásából történő el-mozdítását. (Két hónappal később Sarkadi Nagy Mihály polgármester is lemondásra kényszerült.)

Filó ismertsége és népszerűsége egyre nőtt. 1893-ban a II. 48-as népkör elnökévé, és a helyi Függetlenségi Párt alelnökévé választották. 1896 májusában megpályázta és elnyerte a városi tiszti főügyészi állást. Tagja lett a református presbitériumnak, egyben őt tették meg az egyház ügyészének. A helyi függetlenségi 48-asok 1897 februárjában őt indították el polgármesterjelöltjükként, de négy szavazattal alulmaradt dr. Lakos Imrével szemben.

Ekkor már nagybeteg volt, visszatérő tüdőbaj kínozta. Betegségére hivatkozva február 21-én lemondott választási elnöki tisztségéről, és négyhavi szabadságot kért. A gyógyulás reményében a délvidékre szándékozott utazni, de erre már nem kerülhetett sor. A nagy izgalommal várt országgyűlési választás előtti napon, 1897. március 6-án délután elhunyt. Nem tudhatta meg, hogy politikai példaképe, Sima Ferenc fölényes győzelmet aratott.

Több ezren kísérték utolsó útjára, a református középtemetőbe. Az egyik búcsúztatót Sima Ferenc mondta, és a Szentesi Lap címoldalán is ő emlékezett barátjára: "Meghalt. Mily kín ezt kimondani, mekkora fájdalom leírni. Kimondani, leírni azoknak, kik őt szerették, kik benne az egyenes jellemű, nemes szívű, önzetlen és önérzetes férfiút, a függetlenségi eszmékben alkut nem ismerő, becsületes hazafit megbecsülték, tisztelték, szerették, és emlékét megőrzik örökkön örökké!"

Labádi Lajos