2007. február 23.

Gyógyító kezek

Életünkhöz szorosan hozzátartozónak tekinthetjük a kórházakat. A már megszűnésre szántakat, és a megmaradókat. Utóbbiak a győztesek, megérhették február 15-ét. A vizitdíjas szép jó reggelt!

Úgy tartják, az is reformfolyamat része. Mert hát ebben a modern emberpusztító programban legfontosabb a pénz. Ha gazdag vagy, életerős, egészséges embernek mondhatod magad. Ha pedig elszegényedtél: véged.

Most jössz rá, már azt is elfelejtetted, hogyan kell keresztet vetni.

Szegény Hippokratész! A tudományos orvoslás megalapítója, ha a mai Magyarországon élne, eszeveszetten menekülne innen. Ott, ahol a miniszter a nagy görög nevéhez fűződő esküt megszegve, pártfeladatként az ezer sebből vérző egészségügy felforgatásával emberirtásba kezd, úgy tűnik, nincs helye az orvostudománynak.

Pedig a beteg ország gyógyító kezekre vágyik! Ha kell, kórházakra, hogy betegségéből felépüljön. Cserébe azt is elviseli, hogy a mellette lévő ágyban végighorkolják, köhögik, jajgatják az éjszakát, s hogy kora hajnalban, amikor talán tudna aludni egy keveset, ébresztőt fújnak. Sok mindent elvisel az ember, csak meggyógyuljon!

Síró, reszkető ujjak kotorásznak az üres pénztárcákban. Az idős Parkinson-kóros ember szégyenkezve az orvosra néz, úgy kérdi: most mit csináljon? Nem hozott magával annyi pénzt. Meg aztán nem is nagyon van miből. Drága lett számára az élet nagyon. Mi a teendő ilyenkor? - morfondírozik magában. Hazamegy, és várja, míg eljön érte a kaszás. Mi más ez, ha nem kikényszerített eutanázia - véleményezik többen is az eseményeket. A doki megsajnálja a beteg embert, a kezét fogva átnyújtja neki a háromszáz forintot.

Megtörtént eset. Hallatán csendben elgondolkodsz a dolgokon. Sok mindent beszélnek, csak egy valamiről nem szól senki sem a kormányból: hová lett az a sok pénz, amit a mára idős kort elérő emberek életük során befizettek a társadalombiztosításba. A kérdésfelvetés jogos, hiszen cserébe nyugodt öregkort vártak. Mit kaptak helyette?!

Kínodban hanyatt vágódsz. Az ájulásban egy valamire még emlékszel. Ott lebeg előtted Molnár Lajos egészségügyi miniszter képe.

Lovas József