A városi könyvtárban tartott előadást Poszler György Krúdy és az élet örömei címmel. Választása Valentin-napon azért esett Krúdyra, mert ő magánéletét és irodalmi munkásságát tekintve is járatos volt a szerelemben, de sohasem tartozott a vesztesek közé.
Krúdyról először mindenkinek az étkezési örömök és a nőügyek jutnak az eszébe - mondta Poszler György. A bohémélet képviselőjeként él a köztudatban, olyan emberként, aki az élet szórakoztató oldalát keresi. Írásaiban folyamatosan az élet örömei jelennek meg: az ételek, a lóverseny, a kártya, na és persze a nők. Ő nem a tipikus mai férfi megtestesítője, aki segít a konyhában, inkább csak kritizálja az elkészített finomságokat, mégis mindenki a gasztronómiai irodalom atyjának tekinti. Lóversenyezni és kártyázni járt, no nem azért, mert ez az ő világa volt, hanem azért, mert közben adatokat gyűjtött, embertípusokat figyelt meg.
Erős és tekintélyt parancsoló alkat, sármos, jóképű, vonzó férfi volt, s ezzel az adottságával akart és tudott is élni. Ismerte a női társadalmat, annak minden korosztályát és minden társadalmi rétegét, a hajadonokat, az özvegyeket, az elváltakat és a rosszlányokat is.
Írásai és élettörténete alapján egy kicsapongó, szórakozni járó Krúdy formálódik meg az olvasók szeme előtt, mely nem fér össze az általa megírt irodalmi alkotások nagy számával és minőségével. Munkásságáról az író maga is a következő megállapítást tette: "Többet firkálgattam össze, mint Jókai Mór."
Krúdy a bohémélet és a nagyon tudatos íróiság határán mozogott. Rengeteget dolgozott, életét szigorú munkafegyelem jellemezte. Napi pensumot írt elő magának (6 gépelt oldal), amelyet mindig betartott. Már 15 évesen megírta első novelláját, 17 éves korától pedig főmunkatárs volt egy debreceni lapnál.
Íróiságát tekintve senkihez sem tartozott és nem is akart senkihez sem tartozni. Voltak barátai, de mozgalomhoz, intézményhez sohasem kapcsolódott. Publikációi miatt azonban a legtöbben a Nyugathoz sorolják, ahol egyetlen mérce létezett csupán: az irodalmi színvonal.
Ő pedig tökéletesen, hibátlanul, hangulatosan tudott írni, többek között meg tudta papíron teremteni az étkezés hangulatát, úgy, ahogyan azóta senki sem. Megformált alakjai pedig úgy jelennek meg az olvasók szeme előtt, mintha mellettük ülnének, nincsenek panoptikumba, történelmi korba szorítva. Munkásságáról azonban a mai napig nem született nagy, átfogó tanulmány, így mindenki kialakíthatja róla saját véleményét anélkül, hogy meghatározná egy irodalmár, hogy mit kell gondolnunk egy-egy művéről és anélkül, hogy "rácsapnának a véleményformáló fejére".
Cseh-Lakos