Nem tudott jó útra térni

A Rózsa Sándorról írott könyve második kiadásának kapcsán látogatott szülővárosába Szentesi Zöldi László újságíró (képünkön). A Keresztény Pedagógusok Társaságának meghívottjaként a XIX. századi betyárvilág legendás, ámde vitatott alakjáról tartott anekdotákkal fűszerezett előadást.

A könyvszerzőnek is nagyszerű Zöldi László 14 éves koráig élt Szentesen, melyhez névfelvételével is ragaszkodik. A magyar-történelem szakos tanár Chrudi-nák Alajos munkatársa, "jobb keze" lett a Panoráma című magazinműsorban, jelenleg a Magyar Nemzet külpolitikai rovatának munkatársa. A betyárvilág romantikájához való vonzalmára jó példa: kisfia, Marci egy régi betyár utódának tekinthető, legalábbis nevében, méghozzá Zöld Marciénak. Sőt, bevallása szerint maga az író is betyárrá vált egy kicsit, miközben Rózsa Sándor monográfiáján dolgozott, alakja szerinte szimpátiát keltő. Korábban filmben arra is választ keresett: köztörvényes bűnöző vagy '48-as szabadságharcos hős-e Rózsa? A határon túli magyarság inkább az utóbbira szavazott, míg idehaza képe bűnözőként él. Zöldi László szerint tragikomikusan hangzik, de a Dél-Alföldről az élete nagy részét rács mögött töltő Rózsánál nevezetesebb ember még nem került ki. Az 1813-ban a szegedi tanyavilágban született Sándorról azt is megemlítette, apja bűnöző volta miatt későbbi jobbulási szándékát mindig kétkedve fogadták. A már körözött, de Kossuth amnesztialevelével szabadon mászkáló betyár kétes hírnevet szerzett, mégis nimbusza volt. Pest-Budán újságírók lesték minden szavát. Később ménesmester is volt, megbíztak benne a gazdák. Rózsát elfogatása és halálra ítélése után nem végeztette ki az osztrák udvar: egy gyors ítélet-végrehajtás elementáris közfelháborodást váltott volna ki.

A betyár maga mondta állítólag, hogy tisztességes emberként egykori társai kutyába sem veszik. Szabadulása után joviális polgár látszatát keltette, majd mégis részt vett egy vonatrablásban - sikertelenül. A szamosújvári börtönben halt meg gümőkórban 1878-ban.

Holtában is anekdoták fűződnek nevéhez, ám a néphagyomány sokszor túlzott. Az életében mindennel szemben haladó embernek még a börtön mellett található sírja is szembenéz az arra haladóval, mesélte Zöldi. Koponyájának a Lombroso-elmélet vizsgálat kiderítette, nem lehetett bűnöző hajlama. Ezt igazolja a könyv második kiadásának borítófotója is, ami Oszter Sándor, a betyár egykori tévés megformálója gyűjteményéből származik. A kevéssé ismert képről egy jóravaló parasztember arca tekint ránk.

(darók)