Ha Lőrincz L. Lászlónak új kötete jelenik meg, rögvest fellendül az olvasási kedv - ezt a bestseller-listák bizonyítják. A Stúdium könyvesboltban is hamar sort alkottak az olvasók, Leslie L. Lawrence-köny-vekkel a hónuk alatt, ahová az író új regényének dedikálására érkezett. Nem sok időt hagytak az interjúra, de szerencsére az író nyelve eléggé pörgős, akár főhősének kalandjai.
- Amikor már sokat dolgoztam tudományos területen, úgy éreztem, két dolog még hiányzik az életemből, - mondja az író második pályaválasztásáról. - Az egyik, hogy izgalmas, fordulatos regényeket írjak, amilyeneket gyerekkoromban nagyon szerettem. A másik: minél jobban szerettem volna megismertetni az emberekkel azt a Keletet, amit én már bejártam. Sokat voltam keleti országokban, elmondhatom, jól ismerem többüknek a kultúráját is. De ezeket az emberek tudományos könyvekből soha nem fogják megtudni, mert ilyeneket normális ember nem olvas. Úgyhogy összekötöttem a szórakoztatás iránti igényemet, kedvemet az ismeretközléssel. A '70-es évek elején, amikor ifjúsági regényíróként kezdtem működésemet, még nagyon keveset fizettek. Másként is működtek a dolgok, nem jelenhettek meg évente könyvek, az embert beállították egy sorba.
- A tudományos szakma megvetéssel vagy irigykedve szemlélte mind nagyobb sikereit?
- Szemtől-szembe nem, de a hátam mögött sem hallottam különösebb kritikát. Inkább pozitívan álltak hozzá, mondván, de jó pofa ez a Lőrincz, hogy ilyen könyveket ír. Akkor a tudományos pályámon már eléggé előre tartottam ahhoz, hogy ne kelljen odafigyelnem, ki mit mond. Persze, alapfeltétele volt, hogy az ember a kutatómunkát is rendesen elvégezze.
- S elvégzi még ma is?
- Most már kevésbé. Ahhoz az kell, hogy állandó, intenzív kapcsolatban legyek a külfölddel, a kollégákkal. Úgyhogy ezt inkább a fiatalokra hagyom, dolgozzanak mások is.
- Az elmúlt két évtizedben, mióta Leslie L. Lawrence-ként publikál, változtak-e alkotói szokásai?
- Lényegében nem. Még a hordozó is konzervatív, amin dolgozom: mechanikus írógépet használok a számítógépek világában.
- Úgy tudom, az elmúlt években ez már a hetedik alkalom, hogy ellátogat hozzánk dedikálni. Ez is mutatja: rendkívül termékeny szerző. Vajon a kiadója nyomására, vagy tényleg ennyire tobzódik az ötletekben?
- A kiadó nem nagyon "nyomkod" engem, kialakítottam magamnak egy ütemet, amely mindenféle egészségkárosodás nélkül végrehajtható. Megszokták az olvasók is, hogy májusban és novemberben megjelenik könyvem.
- Gondolom, a megszokott útról a Vízidisznók gyöngyökről álmodnak című legújabb regényével sem tér le?
- Aki engem ismer, tudja, mire számíthat: ez is kalandregény. Venezuelában játszódik, ahol éppen egy éve őserdei túrán vettem részt, két hónapig indiánok között éltem. A történet viszont írói fantázia terméke.
- Az is csak fantázia marad, hogy megfilmesítik valamelyik írását?
- Időnként megfordulnak nálam filmesek, magyarok, külföldiek nagy lendülettel. De úgy látszik, az anyagiak visszaszorítják a lelkesedésüket. Hogy melyik könyvemből készülne film, tőlük függ, a filmesek meg a pénztől függenek. Magyarországon az író nagyon keveset tehet ennek érdekében.
Darók József