Acélos hordógyár

Esztétikában fejlesztenének a Fémtechnikánál

Sok munkát hozott a tavalyi esztendő a Fémtechnika Vasipari Kft. dolgozói számára, azonban a rendszerváltás előtti megrendelésekre ma már nosztalgiával gondolhatnak vissza.

Fejlesztésekben kell gondolkodniuk, esztétikusabb oszlopokat szeretnének gyártani, mondja az Ipartelepi úton található nagy múltú üzem ügyvezető igazgatója.

Szalva János azt meséli, 1989-ben alakult kft.-vé a korábbi vegyesipari vállalat, mely megyei cég volt, vásárhelyi központtal. A hatvanas évekre datálhatók az acéloszlop- és hordógyártás kezdetei városunkban, akkortájt telepítették ki az ipari üzemeket Budapestről. A profil a mai napig változatlan: közvilágítási acéloszlopokat, nehézkivitelű acélhordókat gyártanak.

Itt jegyzi meg az igazgató: nem véletlen, hogy sokan a szentesiek közül hordógyárként emlegetik a céget. Mellette egyéb lakatos tevékenységet is folytatnak, poroltó tartályoktól mezőgazdasági alkatrészen át lakossági célokra is dolgoznak, gyakorlatilag mindent, ami acélmunkával kapcsolatos. Gyakorlatilag az egész országban megtalálhatók a cég termékei, ahol villamos-pályákra, felsővezeték tartó oszlopokra szükség van.

Szalva János igazgató

A száz százalékban magyar tulajdonlású kft. 99 százaléka vásárhelyi székhelyű, a fennmaradó egy százalékot pedig egy hét fős szentesi társaság adja, ők vásároltak tulajdonosi részt még a '89-es alapításkor. Magáról a kft. vezetője elmondta, bár vannak törzsgárda tagok, de ő dolgozik a legrégebben az üzemnél, mégpedig 1964 óta. - Idejöttem ipari tanulónak, - folytatja az emlékezést Szalva János. - Azóta végigjártam a ranglétrát, s csak azért nem mondhatom, hogy folyamatosan, megszakítás nélkül, mert közben két évig katona voltam. Tanulóként itt szabadultam fel '67-ben. Elvégeztem a közgazdasági és a gépipari technikumot, majd a Kecskeméti Főiskolán fejeztem be egyelőre a tanulmányaimat.

A hetvenes évek elején már ő oktatott, amikor még volt ipari tanuló-műhelyük. '76-77 körül irodai alkalmazott lett, meósként, művezetőként, műszaki vezetőként dolgozott, '89 óta főmérnöke volt a kft.-nek, két évvel ezelőttig, amikor az ügyvezető igazgató nyugdíjba ment, s azóta Szalva János tölti be ezt a pozíciót. A többi dolgozóra is igaz a következő kijelentése: - A mai napig, és a jövőre nézve is elmondhatom, biztos munkahelynek számít a kft.
Állandó létszámuk 36 fő, de tavaly idényjellegűen közel ötven embernek adtak munkát, mert óriási mennyiségű feladatot kellett elvégezniük. Igaz, nagyon változó az országos gazdasági helyzet, példaként mondja, hogy '89-92 táján, amikor elkezdődött a honvédség átalakítása, már nem rendeltek tőlük annyit, mint korábban. Pedig a hadsereg rengeteg hordót szállított a vállalattól.

- Azelőtt évente 70-80 ezer darabot készítettünk, ez most háromezerre esett viszsza. Abból is 100-150 marad Magyarországon, a többi exportra kerül, Ausztria, Németország irányába.

Acéloszlopban is van osztrák partnerük, valamint az Európai Unióba újonnan belépett Románia is vásárol tőlük. Helyzetüket viszont tovább nehezítette, hogy a rendszerváltás óta sok külföldi beszállító érkezett az országba, emiatt a Fémtechnika nyilvánvalóan piacot vesztett, elsősorban a kisebb célokra, például parkokba, világítási célokra gyártott oszlopok terén. Azonban az igazgató úgy érzi, jók a kilátásaik. Az infrastrukturális beruházások jóvoltából a piacot most vissza lehetne nyerni, újra igénylik ezeket a termékeket idehaza és a szomszédos országokban is.

- A fejlesztésekkel vagyunk elmaradva, - ismeri be. Próbálom meggyőzni a tulajdonosokat, hogy az oszlopgyártáson kellene fejlesztenünk. A technológia '83 óta változatlan. Szebbé kell tennünk az oszlopokat, de szoros a határidő, gyorsan kellene lépnünk.

Ez várhatóan az elkövetkező hónapok munkája lesz, így a munkaellátottság stabil marad.

Darók József