Ifj. Kiss Bálint Boros Sámuelről készített portréja (1836) Aki Szentesen él, annak ismerősen cseng Boros Sámuel neve. Utca és középiskola viseli nevét, a városháza közgyűlési termében látható életnagyságú portréja, két szobor, egy emléktábla és egy emlékkönyv biztosítja halhatatlanságát. Mivel érte el kortársai és az utókor megbecsülését? Választ kapunk, ha halálának évfordulóján, nyomon követjük küzdelmekkel teli életútját. 1787. szeptember 16-án született a Jászkun kerülethez tartozó Túrkeve mezővárosában. Szülei Boros Mihály és Endrédi Erzsébet. A család a miskolci és papi Boros nemzetségből eredeztette magát, amelynek címeres nemeslevele 1606-ban kelt, és Borsod vármegyében hirdették ki 1609-ben. Alsóbb iskoláit szülővárosában és Nagykőrösön végezte, majd 1805-ben joghallgatónak iratkozott be a debreceni református kollégiumba. Tanulmányait megszakítva, 1807 elején Szentesre érkezett, ahol városi írnok lett. Egy évvel később Pestre ment joghallgatónak. Itt 1809-ben csatlakozott a Napóleon ellen készülő Pest megyei nemesi felkeléshez, s valószínűleg részt vett a győri csatában. A felkelés eloszlása után nem folytatta jogi tanulmányait, hanem Rhédei Ferenc Bihar megyei alispán titkárául szegődött. Patrónusa segítségével előbb Széplakon, majd Szalacson lett községi jegyző. Ez utóbbi helyen azonban a szegény nép védelmezése miatt ellentétbe került az uradalommal, ezért 1815-ben elmozdították állásából. 1816 márciusában újból Szentesre érkezett, ahol a város másodjegyzőjévé választották. Hivatalát 1818 novemberéig viselte. Ezt követő éveiről keveset árulnak el az iratok. Annyi bizonyos, hogy Szentesen élt, s 1823-ban feleségül vette a református kántor lányát, Kása Erzsébetet. 1825-ben ismét jegyzővé választották; tisztségét ezúttal 1837-ig megtartotta. Az ő nevéhez fűződik az 1836. január 10-én a város és a Károlyi grófok között létrejött örökváltsági szerződés előkészítése, amelynek következtében a szentesi jobbágyok megszabadultak a földesúri terhektől, s megnyílt az út a dinamikusabb polgári fejlődés előtt. Az első szabad tisztújítás alkalmával - 1837. április 30-án - közfelkiáltással Boros Sámuelt választották Szentes főbírójává. Ezt a tisztséget 1849 januárjáig viselte. Felelős beosztása mellett 1846-ban az újonnan alakult Csongrád Vármegyei Ti-szaszabályozá-si Társulat választmányának tagja és a felső szakasz igazgatója lett. Röviddel később a gróf Széchenyi István vezetésével létrejött Tiszavölgyi Társulat központi választmányába is beválasztották. Meghívására Széchenyi 1846. aug. 31-én Szentesre látogatott és megindította a folyószabályozási munkálatokat. Ezzel egy időben Szentes városa részvényes lett a Tisza Gőzhajózási Társaságban. Főbírósága idején vezették be az engedélyhez kötött építkezést, amely által a település rendezettebb külsőt öltött. A főbb útvonalakat pallójárdákkal látták el. Felépült öt új iskola, megnyílt a második gyógyszertár, és felmerült a kórházépítés terve is. Megkezdte a működését az Úri Kaszinó (egyben zeneegylet) és a Polgári és Kereskedelmi Kaszinó. Bokros teendői közepette családi élete megromlott. 1844-ben elvált első feleségétől, s a következő évben nőül vette a kecskeméti származású Burián Máriát. (Gyermeke egyik házasságából sem született.) Boros Sámuelnek vezető szerepe volt 1848/49-ben a forradalmi átalakulás és a fegyveres önvédelmi harc szervezésében és irányításában. 1848. március 15-én éppen Pesten tartózkodott, így közvetlen élmények alapján számolhatott be a fővárosi eseményekről és azok várható következményeiről. A legsürgősebb teendő a nemzet-őrség megszervezése volt. Boros javaslatára a március 24-én összehívott népgyűlés - megelőzve az országos és a megyei intézkedést - elhatározta a nemzetőrség felállítását. Kossuth Lajos alföldi toborzó körútja során 1848. október 1-jén Szentesre érkezett. Másnap kihirdette a rendkívüli állapotot, elrendelte a népfölkelést, amelynek polgári biztosául Boros Sámuelt nevezte ki. (Az éjszakát Boros házában töltötte, a mai Hajdú Lajos utca 1. sz. alatt.) A szentesi népfölkelő nemzetőrök (2652 fő) október közepén táborba szálltak. Boros Sámuel és Müller Lajos vezetésével Aradra vonultak, és részt vettek a vár körülzárásában és ostromában. A szállítás, az ellátás és az utánpótlás megszervezése Boros feladata volt. Labádi Lajos

<<< Vissza