Oltyán Lajos és dr. Demeter Attila a Közéleti Kávéházban. (Fotó: Vidovics) A Közéleti Kávéház novemberi vendége dr. Demeter Attila ügyvéd volt. Az est során leginkább "irodalmi oldaláról" ismertük meg, hiszen sok-sok verssel, idézettel fűszerezte előadását. Oltyán Lajos invitálta, hogy meséljen magáról, és ő mutatta be. Azzal kezdte, hogy az utóbbi időben több ismerősével beszélt a közéletiségről, és azt tapasztalta, hogy sokan úgy gondolják: ez kiváltságos lehetőség bizonyos személyeknek. Aki egy közösségért tesz valamit, az közéleti munkát végez. Arra is kitért, hogy sokan elkerülnek szülővárosukból, de büszkén mond-ják, hogy odavalósiak, és emellett abban a városban, ahová kerültek, ott hajlandóak tenni a közéletért. Dr. Demeter Attila nagyszerű közéleti ember, és bár nem Szentesen született, de nagyszerű szentesi. - Ha öregember leszek, ülök az udvaron, egyik kezemben könyv, a másikban tajtékpipa, körülöttem ülnek az unokák, és azt kérdezik tőlem: mit olvasol nagyapó? 52 évet mentem előre a múltba. Nyíregyházán születtem, de amire visszaemlékezem, azt egy szomszéd bácsi mondta nekem, amikor az udvaron játszottunk: Attila, ha egyszer idős ember leszel, akkor neked biztos lesz szakállad, szemüveged, meg unokáid. Szemüvegem van, bajuszom nincs, unokám van. József Attila Levegőt! című versét szavalta el ezután. A bevezetővel és a verssel azt próbálta átadni, hogy az ember olyan természeti lény, aki ha akarja, és meghallgatja a másikat, sok mindent tanul. Szerencsésnek érzi magát, mert ismerhette nagyszüleit, sok dolgot tanult tőlük, többek között erkölcsi tartást. Szülei is átvették ezt a tartást, három fiút neveltek fel katolikus hitben. Evangélikus általános iskolába járt zenei tagozatra és néptáncolt. Egyszer egy év végi vizsganap előtt focizás közben kificamodott a bokája és begipszelték. Másnap Petőfi Sándor Csatadalát adta elő. A szülők szemében látta a döbbenetet, hogy ez a gyerek a csatatérről jöhetett, hisz a lába is be van gipszelve. Kitűnő eredménynyel végezte el az általános iskolát, és a nyíregyházi Kossuth Lajos Szakközépiskola vízügyi tagozatára ment. Erős iskola volt, tanulással és néptánccal telt a négy év, és továbbra is fontos szerepet töltött be életében az irodalom. A matek kivételével minden jegye jeles lett az érettségi bizonyítványban. Felvették Szarvasra a főiskolára. A hétvégéket tánccal töltötték, fellépni jártak. Egy napon két lány kereste a kollégiumban, és megkérték, hogy tanítson nekik egy táncot Katalin-bálra. Megtanulták a táncot, amit egy év múlva kézfogó követett az egyik lánnyal, Zsuzsával. 1972 szeptember végén házasodtak össze, egy év múlva született Zsuzsi babájuk, aki ma már egy egyéves kisfiú anyukája, emellett jogász, grafológus, büntetőbíró. Judit lányuk ügyvédjelölt, kereskedelmi szakjogászi képzésre jár az ELTE-re, és ő is babát vár. Felesége a Rigó Alajos Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola, Diákotthon és Gyermekotthon igazgatója. Illyés Gyula Testvérek című versével próbálta kifejezni összetartozásukat. Nemcsak a szentesi lány tartotta itt, hanem a szakma is, hiszen a Vízgazdálkodási Társulatnál kezdett üzemmérnökként dolgozni. Tíz év után került a politikába, gazdaságpolitikai területre, jogász lett. Megpályázott osztályvezetői állást nyert el a Csongrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnál, majd néhány év múlva egyéni ügyvéd lett. Nagyon hálás a sorsnak, hiszen megvan a múlt emléke, megvannak a szüleik, gyermekeik, egészségesen, egymást szeretve, és ott van a jövő, az unokák. Arra fogják tanítani őket, hogy szeressék az életet, legyenek optimisták. Majzik Andrea

<<< Vissza