A hajléktalan-ellátás tíz évre tekint vissza Szentesen, a jeles évforduló alkalmából szolidaritási rendezvényt tartottak múlt szombaton a Móricz Zsigmond Művelődési Házban. Hívták, várták a város lakosságát, mindazokat, akik együtt éreznek az otthontalanokkal, de felhívásukra kevesen mozdultak meg. Az átmeneti szálló 1996 júniusában nyitotta meg kapuit a rászoruló emberek előtt, majd kibővült az ellátás éjjeli menedékkel, nappali melegedővel és népkonyhával. A hajléktalan ellátás a családsegítő központon belül jött létre, annak vezetője, Gál Antal valósította meg az ntézmény összes ellátási formáját pályázatok útján. A következő évben Hajléktalan Segítő Központ néven leváltak a családsegítőtől, részben önálló intézményként működve tovább, Takács Márta vezetésével. 2000-ben az intézményt beintegrálták a gondozási központba, s Szebellédi Anna igazgatónő vezetése alatt is fejlődött az intézmény. Akiknek nem volt szakképesítésük, azok is megszerezhették. 2005. január 1-jétől ismét részben önálló önkormányzati intézményként működhetnek. Jelenleg 30 fős átmeneti szállót, 20 fős éjjeli menedéket, 30 fős nappali melegedőt és 20 adagos népkonyhát működtetnek a Rákóczi utcai központban. November 6-ától elindult az utcai szociális munkájuk is. Befogadó intézménynek tartják magukat a dolgozók, számukra az a hajléktalan, aki annak vallja magát. Nem ünneplésre gyűltek össze aznap este, hanem megemlékezésre. Talán ötvenen lehettek, köztük a lakók, a szociális bizottsági tagok. A rendezvény kezdetén felállva emlékeztek meg három emberről, akik nagyon sokat tettek az intézményért, de ma már nincsenek közöttünk: dr. Faragó Attiláról, Szebellédi Jánosról és Kiss Istvánról. Szirbik Imre polgármester arról beszélt köszöntőjében, hogy a szállóra még sokáig szükség lesz. A kérdést kezelni lehet, de megoldani nem. Egy zsidó mondással zárta szavait: "Aki egy embert megment, egy világot ment meg." Az intézmény jelenlegi vezetője, Kocsyné Takács Ildikó a hajléktalan ellátás tíz esztendejét elevenítette fel, s az adatokhoz hozzáfűzte: egyik Békés megyei kollégája, akiknek jubileumi eseményén nemrég vett részt, azt mondta neki, ne keseredjen el, ha nem lesznek itt sokan, de aki eljött, hírét viszi, s legközelebb többen lesznek. Soha nem lehet tudni, ki hova kerül, s nagyon jó tudni, hogy vannak segítő kezek, tette még hozzá. Köszönet-okleveleket adtak át négy szentesi cég (pékség) vezetőjének, akik kenyeret biztosítanak számukra, Horváth Józsefnek, Csendes Bélának, Kiss Attilának és Mészáros Zoltánnak. Ollai Istvánné képviselő-asszonynak is megköszönték munkáját, aki mindig megkérdi, miben segíthet. A szórakozásról a Pengető Citerazenekar, a mélyebb gondolatokról pedig az AHA-színpad gondoskodott Pestről, akiknek vezetője a városunkból származó Füsti Molnár Sándor. A részben volt hajléktalanokból álló, a Magyar Vöröskereszt által fenntartott, több kiváló díjjal rendelkező társulat A koporsókészítő karácsonya című rövid darabot adta elő, bérüknek a tapsot kérték. Az előtérben fotókiállítás képein is jelen voltak a hajléktalanok, valamint a Klauzál és a Damjanich iskolások rajzain, melyek a családot, vagy annak hiányát ábrázolták megkapóan. Az est felhívás volt a szolidaritásra, s ezzel csatlakoztak a Hajléktalanok Éjszakája országos rendezvénysorozathoz. D. J.

<<< Vissza