A Nemzeti Sportváros cím, egy pályázat része volt tíz esztendővel ezelőtt. A pályázatot az akkori Nemzeti Sporthivatal írta ki, s a város a legjobb tudása szerint elkészített. Szirbik Imre polgármester, országgyűlési képviselő eképpen emlékezik vissza a történtekre: jóllehet, amikor a pályázatot készítették, akkor döbbentek rá, hogy a város milyen sokrétű sportéletet él, az amatőröktől kezdve a minősített versenysportig milyen sokféle mozgáskultúra jött létre a településen. A polgármester kijelentette: örömükre szolgált, hogy a pályázat országos összehasonlításban is megállta a helyét, és az adott esztendőben a címet elnyerhették. A város első embere szerint mindez elismerést jelent azoknak, akik a munkát szervezték, irányították, akik a sport területén bármit is tettek azért, hogy a fiatalok, és az örökifjak mozgását elősegítsék. A polgármester ugyanakkor elismeri: a cím elnyerése egyben kötelezettséget is jelentett annak folytatására. - A világ is változik - mondta. - Az elmúlt tíz év alatt sportágak emelkedtek fel és sajnos sportágak léptek hátrébb. Amit korábban tiltottunk, ma már pályát építünk a gördeszkásoknak, hogy megfelelő helyen űzhessék sportágukat, de azt is el kell ismerni, hogy létesítményfejlesztésben is előre jutottunk. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az ország és a város anyagi lehetősége sajnos nem tette lehetővé, hogy a támogatásokat a szponzorok helyett az önkormányzatok teljes egészében magukra vállalják. Ez nálunk legélesebben a labdarúgás esetében mutatkozott meg, amikor egy remek öszszefogással és sok ember áldozatos munkájával a csapat eljutott odáig, hogy a nemzeti bajnokság második vonalában szerepelhessen. Az önkormányzat ugyan megteremtette a sportvároshoz illő intézményi háttért, hogy a pályát, az utazási költségeket, a nevezési díjat, a bírói díjakat magára vállalta. A polgármester megjegyezte: - Mellette az volt a kérés, hogy a szponzori oldal legalább a játékosokkal kapcsolatos személyi kiadást vállalja, ami sajnos nem jött össze, így a csapat nem tudta vállalni az NB II-t, amit teljesítményével kiharcolt. A sporttámogatást taglalva Szirbik Imre kitért arra, hogy például a vízilabdában, amely Magyarország sikersportága, olyan pénzek kerültek be, amellyel egy kisváros nem versenyezhet. Hiszen ott egy játékosnak akkora a fizetése, mint amenynyit némely település az egész sportjára sem tud költeni. A polgármester hozzátette: - Ez azt mutatja, hogy a vidéki települések ezen a téren választás elé kerültek. Vagy kiemelnek egy sportágat, és minden anyagi erejüket odafordítják, ez egyik oldalról szép lehet, hiszen hozhat időleges dicsőséget, gondoljunk itt a körmendi kosárlabdára például. Ez ugyanakkor magába rejti annak az esélytelenségét, hogy a nem kiemeltek olyan módon kerülnek árnyékba, hogy a fiatalok széles köre elől veszi el a mozgáskultúra lehetőségét, vagy teszi a család anyagi helyzetének függvényévé. A másik út, amin mi is járunk: vállalva azt, hogy nem lesznek kiugró nagycsapataink, de ugyanakkor minden fiatal hozzájuthat a mozgás lehetőségéhez. A város költségvetésének 4-5 százalékát költi sporttámogatásra. Ennek egy százalékát pénzben, a fönnmaradót létesítményhasználatban kapják meg az egyesületek, klubok. A polgármester sikerként könyveli el, hogy a Nemzeti Sportváros cím, a hozzátartozó lendület és lelkesedés nagyon sok örökifjút visszahívott a pályákra. Hiszen 70-80 éves versenyzőket látni például szenior úszásban. A jövőt illetően a polgármester lapunknak elmondta: bár szorított költségvetéssel számolnak, ám azt az arányt, amit a sportra eddig fordítottak, nagy valószínűséggel 2007-ben is tartani tudja a város. (lovas)

<<< Vissza