<<< Vissza

A szorgalom és szaktudás megtestesítője
Százhúsz éve született dr. Panyik Tóth Demeter

2006. november 3.

 
Dr. Panyik Tóth Demeter

Panyik Tóth Demeter szentesi gazdálkodó családban született 1886. november 2-án; szülei Panyik Tóth János és Dancsó Rozália. Alsó- és középiskoláit Szentesen, a helyi főgimnáziumban, az egyetemet Budapesten végezte, ahol jogtudori oklevelet szerzett. (Utóbb bírói és ügyvédi, valamint levéltár-tudományi diplomák birtokosa is lett.)

1906. október 1-jén napidíjasként lépett Csongrád vármegye szolgálatába. Felkészültségének és szorgalmának köszönhetően igen gyorsan emelkedett a hivatali ranglétrán. Hamarosan közigazgatási gyakornok, vármegyei aljegyző, tiszteletbeli főlevéltárnok. Dr. Cicatricis Lajos főispán 1913 júliusában megbízta a vármegyei levéltár vezetésével, majd 1914 májusában véglegesítette főlevéltárnoki állásában. A levéltárnoki feladatok mellett 1915 nyarától ellátta a főispáni titkári teendőket is.

A Tanácsköztársaság idején azon kevés értelmiségi közé tartozott, akit beválasztottak a különböző testületekbe. Így tagja a Szentes városi Munkás-, Paraszt- és Katonatanácsnak, azon belül a szocializáló bizottságnak. Előbb a járási, majd a megyei Munkástanácsba delegálják. Tagja lett a megyei tanács 11 tagú intézőbizottságának, és a 3 tagú megyei direktóriumnak is. A szakszerűséget ő képviselte ezekben a testületekben.

A Tanácsköztársaság bukása után szigorú fegyelmi eljárást indítottak ellene, de a börtönbüntetést sikerült elkerülnie, és megtarthatta levéltárnoki állását is. Az 1920-as évek közepétől ismét gyors karriert fut be: 1925-től vármegyei II. főjegyző, később árvaszéki ülnök, tiszteletbeli tiszti főügyész, majd a megyei árvaszék elnöke. Ez utóbbi tisztségét haláláig betöltötte.

A hivatalnoki teendők mellett előbb főjegyzője, majd ügyvezető igazgatója az 1920-ban alakult Szentesi Kisgazdák Szövetségének. 1925-től haláláig szintén ügyvezető igazgatója az Országos Központi Hitelszövetkezeten belül működő Szentesi Földmunkások Vállalkozó Szövetkezetének. Aktív támogatója és rendszeres előadója volt a gazdák, iparosok és földmunkások művelődésére szervezett ismeretterjesztő tanfolyamoknak.

A közmegbecsülésnek örvendő, népszerű főtisztviselő hivatalteljesítés közben, tragikus hirtelenséggel hunyt el 1942. április 21-én. A korabeli tudósítások szerint a nevezett napon kora reggel vonatra szállt, hogy Kistelekre utazzon szolgálati ügyben. A vonat még a szentesi állomáson állt, amikor Panyik Tóth Demeter a vasúti kocsiban hirtelen rosszul lett, és szívszélhűdés következtében néhány perc múlva meghalt. 56 éves korában bekövetkezett váratlan halála gyászba borította családját, a vármegye tisztikarát, barátait és tisztelőit.

A Szentesi Napló a következőkben méltatta érdemeit: "Dr. Panyik Tóth Demeter halálával a vármegyének egyik buzgó, kötelességét mindenkor a legteljesebb lelkiismeretességgel és nagy gyakorlati tudással bíró főtisztviselője költözött el az élők sorából. Közismert volt nagy szorgalmáról és széles közigazgatási tudásáról, felkészültségéről, amelyet azzal is tökéletesített, hogy aktív szolgálata alatt az ügyvédi oklevelet is megszerezte, de továbbra is a vármegye szolgálatában maradt. Mint az árvaszék vezetője, melegszívű gyámolítója volt a kiskorúaknak, és a teljes ügyszeretet, a szociális érzés, a tárgy teljes ismerete jellemezte minden referendáját, amit hallottunk tőle a vármegyei bizottságok ülésein."

Nagy részvét mellett helyezték örök nyugalomra a Kálvária-temetőben.

Labádi Lajos


<<< Vissza