<<< Vissza

Legyen világosság

2006. november 3.

 
Világítás napja van. Így nevezte mindenszentek ünnepét és halottak napját Sütő András édesanyja. Azt hiszem, jól tesszük, ha az idén, mi magyarok is "világítás napjá"-nak próbáljuk érezni november 1-jét és 2-át. Mert igen nagy szükségünk lenne egy olyan megvilágításra, melynek fényében úgy nézhetnénk egymás arcába, hogy fel is ismerhetnénk magunkról: kik vagyunk mi igazában?

De jó lenne, ha a sírokon meggyújtott gyertyák, mécsesek fényei oly fénnyé összegződnének, mely hibátlanul megmutatná nekünk, hogy milyenek vagyunk Isten szemében - "ha van" - és az emberek szemében, kik szerte Európában, sőt a világban láthatták, hogy miként tudunk bánni a magyar történelem egyik nagy eseményének dicsőségével.

A katolikus egyház liturgikus naptára szerint "Világítás Napja" előtti vasárnapon minden templomban ama híres jerikói vakról hallottak a hívek, aki igen nagy hittel tudta Jézus felé kiáltani a kérést: "Uram, hogy lássak!" Én is erről prédikáltam a derekegyházi kis templomban. Kértem a kis létszámú gyülekezetet: úgy énekeljük az Úr elé ezt az "Uram, add hogy lássak"-ot, mintha csak tőlünk függne, hogy valóban fog-e még helyesen látni az a nép, mintha csak tőlünk függne, hogy valóban fog-e még helyesen látni az a nép, mely a saját dicsőségével ilyen brutálisan el tudott bánni?

Urunk! Add, hogy megdöbbentsen bennünket a tény, hogy arcunk a világ szemében bemocskolt arc. Engedtük, hogy az legyen! A jobboldali magyar annyira begyakorolta a baloldali magyar gyűlöletét és megfordítva, hogy közben nem vettük észre: mocskos lett a mi magyar arcunk. Nem is szólva, a mi keresztény arcunk, ha van még ilyen.

Mindezt nem azért foglaltam írásba, hogy valami végső elkeseredés tegye tönkre a ránk következő szép napokat: a Reformáció, a Mindenszentek, a Halottak ünnepének bensőséges szépségét, hanem azért, hogy lássuk be: nem szabad tovább tűrnünk, hogy pártpolitikai ambíciók oltárán égessék el azt a jogunkat, hogy tudjunk szépen emlékezni. Vegyük nagyon szívünkre Sütő András szavait: "Vedd el az emberektől a megemlékezés jogát, s már ketté is hasítottad őket."

Miért lettünk 1989 után kettéhasított ország? Mert nem engedték meg nekünk, hogy ünnepeink alkalmával megfüröszthessük lelkünket az ünnepek valódi tartalmának áldott vizeiben.

Ha igaz, hogy "boldog a nép, mely tud ünnepelni", akkor az is igaz, hogy boldogtalan az a nép, mely még ünnepelni sem tud. 2006-ban a világ ezért sajnál joggal bennünket. Ha egyáltalán sajnál. Ám az üzleti világ sajnálkozáson túl meg is rövidíthet bennünket bizalom dolgában. S ez is hiba. Nagy hiba.

Az amerikai elnök október 6-át az "Elismerés Napjává" avatta. Elsiette. Mi viszont ne késsünk el azt felismerni, amit a "Világítás napján"-ba még nem késő, - fel kell ismernünk. Tisztába kell jönnünk magunkkal! Hátha még érdemes!

Vági László


<<< Vissza