A Petőfi Cukrászda által létrehívott Közéleti Kávéház vendége október 2-án este Bácskai Mihály, a Horváth Mihály Gimnázium nyugalmazott igazgatója volt. Kovács István vezérőrnagy invitálta "mindenki Miska bácsiját", Szentes város díszpolgárát, az irodalmi-drámai tagozat megteremtőjét, hogy meséljen magáról. A tanár úr elmondta, hogy 1953 óta "gyüttment" Szentesen, vagyis több mint ötven éve. Csikérián született, egy ezerötszáz lélekszámú Bács megyei kis faluban. Ő a község első diplomása. Középiskoláit Bácsalmáson és Szabadkán végezte. Nem volt jó tanuló, inkább valamilyen gyakorlati pályát szeretett volna. A középiskola elvégzése után került Szegedre, az egyetemre. Szeretett verselgetni, ezért jelentkezett a bölcsészettudományi karra. Amikor végzett, kihelyezték a Radnóti Gimnáziumba, majd feleségével együtt Szentesre, a Közgazdasági Technikumba került. Soha nem jártak még itt azelőtt. Akkoriban sárga kockakövekből volt kirakva a főutca, és megragadta őket a liget is a gyönyörű fáival. Már azon a nyáron átkerült a Horváth Mihály Gimnáziumba, felesége pedig egy évre rá követte. Az ottani legendás tantestület és a gimnázium meghatározó volt életében. A többi között ott tanított Terney Béla, aki művészember volt. Dr. Mátyás Sándor, aki mindig vastag bekecsben járt, mert Németh László úgy írta meg őt az Égető Eszter című regényében. Három női tanerő volt az iskolában, egyikükről, Temesvári Krisztáról később derült ki, hogy költő volt, versei jelentek meg országos lapokban. Bácskai Mihály 1953-tól 1990-ig tanított a gimnáziumban. A tanári kar fiatal tagjai újfajta szemléletet vittek az oktatásba. Kivitték a katedrát az asztalok alól, hogy a tanár a tanulók között legyen és rátértek a frontális osztálymunkára, vagyis kérdés-felelet formájában tanítottak. Később a csoportfoglalkozás módszerét választották. Abból indultak ki, hogy egymástól is tanulhatnak a gyerekek. Miska bácsi szeretett tanítani, sok tanítványa választotta a tanári pályát. Egyszer hívták Szegedre a főiskola magyar tanszékére docensnek. Nem tudtak nekik segíteni lakás szerzésében, ezért maradtak. Ekkor már négy gyermekük volt. Fiatalon kinevezték szakfelügyelőnek, járta a megye iskoláit. Megválasztották színjátszó és irodalmi színpadi szakreferensnek, ez a munka is sok utazással járt. A szegedi egyetemi színpadon oltották belé a szükséges ismereteket. Nemrégiben ünnepelték az első diákszínpad megalakulásának az ötvenedik évfordulóját. Országos versenyeken vettek részt, 1971-ben nyertek egy kisbuszt. 1978-ben indult a drámatagozat. Várkonyi Zoltán rendező meghirdette a televízióban, hogy keres egy olyan gimnáziumot, ahol színészelőképzést lehetne folytatni. Bucsány tanár úr hallott erről, és szólt neki. Ők voltak az egyetlen jelentkezők. Azóta is működik a drámai tagozat, ahová az egész országból jönnek diákok. Amikor felkínálták az igazgatást, szívesen fogadta, 1990-ig volt a gimnázium igazgatója. Családjáról is mesélt. Felesége értelmiségi környezetben nőtt fel, az ő édesapja teremtette meg az OTI-kat, az SZTK elődeit. Négy gyermekük született: a legidősebb fiuk pedagógus, lányuk pszichológus, második fiuk színész, a legkisebb pedig könyvkiadó. Hat unokája van, akiktől sokat tanul, például a számítástechnikáról. M. A.

<<< Vissza