Tanulmányozva városunk hajdani irodalmi életét, meg kell állapítani, hogy szűkölködünk országos hírű, átütő tehetségű írókban, költőkben. A XIX. század második felében ilyennek indult a Csáktornyai írói álnéven publikáló dr. Filó Lajos, akit azonban a művészi kiteljesedés előtt, 38 éves korában elragadott a halál. Felvidéki református papi családból származott. Apja, Filó János református lelkész, Losoncról került Kecskemétre, ahol a teológiai akadémia tanára lett, és 1858-ban innen hívták meg Szentesre lelkésznek. Édesanyja, Gaál Róza, az abai református lelkész, Gaál Sándor leánya, 1856 őszén ment férjhez Filó Jánoshoz. Lajos már Szentesen jött a világra 1858. szeptember 5-én. Három testvére született még: Tihamér (a későbbi városi főügyész), Róza és Laura. Egészen fiatalon Nagykőrösre került, ahol nagybátyja, Filó Lajos ref. lelkész irányította neveltetését. A középiskolai tanulmányait részben Nagykőrösön, részben Újverbászon folytatta (ez utóbbi helyen a német nyelv elsajátítása végett töltött el néhány évet). A heidelbergi egyetemen bölcsészetet, jogot és természettudományi stúdiumokat hallgatott, majd hosszabb külföldi körút után Pesten fejezte be jogi tanulmányait. 1881 májusában Aradra költözött, ahol elfogadta az Arad és Vidéke c. lap segédszerkesztői állását. Itt komoly szerelmi csalódás érte, mely egész hátralévő életére kihatott. Visszaköltözött Nagykőrösre, és mint helyettes közjegyző kereste kenyerét. Nem sokkal később a fővárosban próbált szerencsét, majd 1888-ban hazatelepült Szentesre. Ügyvédi irodát nyitott, emellett elvállalta a református egyház ügyészi állását. Közismert és népszerű emberként beválasztották a megyei és a városi képviselő-testületbe. Politikai téren a 48-as függetlenségi párthoz csatlakozott; egy ideig viselte a 48-as Népkör alelnöki tisztségét is. Szépírói és hírlapírói munkásságát már egyetemistaként elkezdte, "s akkoriban egyike volt az ifjabő írói és költői generáció legreményteljesebb tagjainak" - írta róla a Szentesi Lap, amely 1878 őszétől rendszeresen közölte Csáktornyai Lajos verseit, novelláit, tárcacikkeit, fővárosi tudósításait. Már ez év végén önálló kötetbe foglalta politikai és iránykölteményeit "Vihar előtt" címen, és előfizetőket gyűjtött a megjelentetéshez. Valószínűleg nem járt sikerrel, de a kudarc nem szegte kedvét. 1879 nyarán újabb kötettel jelentkezett, amely "Költemények" címen jelent meg Budapesten. 1881 áprilisában nyomdába adta "Soha többé" c. társadalmi regényét, amelyből felolvasást tartott a Petőfi Társaságban. A következő évben a "Tizedik gyerek" c. novellájával 10 aranyat nyert a Pesti Hírlap tárcapályázatán. 1882. október végén gyönyörű méltatást írt Arany Jánosról a Szentesi Lap címoldalán. 1883-ban megjelent a "Szeressünk és megbocsássunk" c. novelláskötete, amely pillanatok alatt elkelt. Ekkoriban Csáktornyai az egyik legfelkapottabb fiatal író, költő. Műveiből többet idegen nyelvre is lefordítottak; munkáiból rendszeresen felolvastak a Petőfi- és Kisfaludy Társaságban és a Kölcsey Egyletben. Egy kimutatás szerint 1877-1888 között összesen 28 fővárosi és 53 vidéki újságban jelentek meg versei, elbeszélései, folytatásos regényei. Joó Károly szentesi dalszerző több költeményét megzenésítette. 1885-ben megjelent "A gyámoltalan" c. vígjátéka, majd a következő évben a "Derült percek" c. elbeszéléskötete. A Szentesen írt művei közül említést érdemelnek a "Szép lányok könyve", a "Diákok könyve" és a "Szavaló-könyv" c. kötetek (1893). Szülővárosában talán 1885 októberében aratta legnagyobb sikerét, a Horváth Mihály és Tóth József emlékünnepségen. Ebből az alkalomból írt egy ódát Tóth József tiszteletére, amelyet ő maga szavalt el a nagy színművész szülőházánál. A kortárs tudósító így írt fellépéséről: "A fiatal költő, ki városunk fia, e napon az ünnepi hangulatot a lelkesedés és teljes elragadtatásig fokozta remek költeményével. A lelkesültség könnyet csalt majd minden szembe; minden strófa végeztével taps, éljen és sokszoros éljen hangzott fel. Szentesen még soha nem tapasztaltunk oly emelkedett lelkesültséget, mint amilyent e költemény és szavalat előidézett." A tüdejével és a szívével kezdett baja lenni. Egyes feljegyzések szerint a jómódú szülők felvitték Pestre megvizsgáltatni a híres Korányi doktorhoz, de már ő sem segíthetett. Egészségével együtt lassan életkedve is elhagyta. Utolsó időszakában visszavonult életet élt, az irodalommal egyáltalán nem, politikával és közéleti dolgokkal is csak elvétve foglalkozott. Az egyik ifjú rajongója, a közel 20 évvel fiatalabb Gulyás Pap Etelka megfogalmazása szerint: "Éles szemekkel rajongva néztem rá, mint gyermek. Már akkor nem az a férfias tűz lángolt arcának szép vonásain, nem az a büszke reménység égett nagy, lelkes szemeiben, mint amilyennek először megismertem. Valami csendes, szomorú lemondás derengett egész lényén, de így talán még szebb volt." Ő már érezte, hogy nincs sok hátra. Nagykőrösön hunyt el 1896. szeptember 25-én; ott is temették el a családi sírboltban. Szentesi elvbarátai részéről Sima Ferenc országgyűlési képviselő mondott búcsúztatót. A hazai sajtó nagy részvéttel és kegyelettel emlékezett meg a korán elköltözött tehetséges íróról. Labádi Lajos

<<< Vissza