<<< Vissza

Az alaphazugságról

2006. szeptember 22.

 
A múlt vasárnap este elhangzott az ATV képernyőjén egy igen fontos fogalom: alaphazugság. Erről szeretnék néhány gondolat erejéig meditálni.
Az alaphazugság - "mendacium habituale" - nem más, mint egy állandósult hazug állapot, mely minél jobban állandósul, annál inkább teszi lehetetlenné még az igazmondást is.

Ebbe az alaphazugságba akkor vitte bele a magyar népet az ún. rendszerváltó politika, mikor mindjárt 1989 novemberében egy olyan "négy igenes" népszavazást erőltetett rá, melynek be nem vallott, de valóságos célja volt, hogy a választó polgárok mondjanak le annak lehetőségéről, hogy maguk válasszanak köztársasági elnököt, nehogy Pozsgay Imre kerüljön az elnöki székbe. Ezt akkor egy pártpolitikus a fülem hallatára a nép manipulációjának nevezte, mely igazában a "politika lényege" - így mondta.

Ez az első hazugság hozta létre azt az alaphazugságot, mely tulajdonképpen egy hazug állapot.

Ezt a hazug állapotot csak mélyíti és radikalizálja a további eseti hazugságok - "mendacium aktuals" - sokasága, s végtére olyan helyzet alakul ki, mikor már az igazmondás sem egészen lehet igaz.

Ez a 16 éves hazug állapot úgy látszik éppen azon a napon leplezte le önmagát, mikor egy magyar apáca vértanúsággal megpecsételt igazsága kapta meg a méltó elismerést.

Véletlenül? Vagy a történelem Urának akaratából? Majd kiderül.

Egy biztos, és erről nagyon sokat prédikáltam élő szóval és írásban is, hogy amíg a magyar nép nem vállalja el múlt századi történelmének minden bűnét, addig a visszakapott szabadság csak arra lesz jó, hogy látszólag büntetlenül élősködjenek felette azok, akik a hazugságban lévő embereket kitűnően tudják megvásárolni.

Ám ez a megvásárlás mégiscsak sokba került, s megroppant tőle a nép gazdasági ereje. Elkövetkezett tehát "az adós, fizess" nehéz pillanata, s nem csoda, hogy ettől aztán sokan pánikba esnek. Ám továbbra sem hajlandók önvizsgálatra, hanem csak a bűnbak-keresésre telik megroppant erkölcsi erejükből.

Ez a helyzet 2006 őszén!

Mint öreg lelkipásztor meg attól félek, hogy ennek a helyzetnek létrejöttében az egyházi vezetők is vétkesek, mert elmulasztották ökumenikus egységben a hiteles önvizsgálatot és bűnbánatot.

Azaz: nem voltunk helyünkön. Pedig a mi helyünk nem volt olyan nehéz hely, mint az a kő, ahonnan Salkaházi Sárát a Dunába lőtték.

Kérdezem hát, mert mást nem tehetek: ezek után mit hozhat az ötvenedik évforduló? Csak azt, amit megérdemlünk? Uram irgalmazz!

Vági László


<<< Vissza