Már hagyománnyá vált, hogy nagy nyári kirándulásra indulunk a Tájak-Korok-Múzeumok Koszta József klubjának szentesi csoportjával, Lantos Imre vezetésével, az Alföldről a Dunántúlra. Utunk első állomása Tác volt, ahol az ókori Gorsium maradványait idegenvezetővel jártuk végig. Érdekes dolgokat mesélt a rég múlt időről, a régi emberekről. Következő történelmi hely Nagyvázsony, Kinizsi vár. Volt aki bevette a vártat és megnézte a várjátékokat, volt aki lentről integetett. Hosszú út állt még előttünk mire megérkeztünk szálláshelyünkre Városlődre. Az északi és déli Bakony találkozásánál fekvő kis település Veszprémtől 20 kilométerre fekszik. Itt egy csodálatos parkban nyolc ágyas alpesi faházakban volt a lakhelyünk. Hatalmas fenyők tövében lapuló kis házikók, mint az óriások és a törpék úgy sorakoztak egymás mellett. Másnap Zircre indultunk az arborétumba. Itt is picik voltunk az égig érő fák tövében. Itt sok ritka növényben gyönyörködhettünk. Pannonhalma volt következő úti célunk, mely 1995 óta a világörökség része. Már messziről láthattuk az Apátsági templom tornyait, melyek őrzik, figyelik a táj békéjét. Itt valóban megnyugvást talál az emberi lélek a monumentális nagyság láttán. Idegenvezető kalauzolta csoportunkat a bazilikában, az altemplomban és a könyvtárban. Ámulva hallgattuk az előadását a történelemről, a hitről és a tudományról, az itt élő szerzetesekről. A délutáni szálláshelyre visszatéréskor útba ejtettük Csesznek várát, melynek felújítása jelenleg is folyamatos. Este nagy tábortűznél sokáig beszélgettünk, szalonnát sütöttünk, volt aki füstölte, égette vagy a virslit falatozta. Harmadik nap készültünk Herendre. Már többen láttuk a városka múzeumát, mégis újból megcsodáltuk a kiállított porcelán ritkaságokat. A lehelet finom vázák, étkészletek, a csipkékre emlékeztető dísztányérok mind-mind szemet gyönyörködtetőek. Következő állomásunk Pápa, a Várkert fürdő. A strand területén tíz medence van, négy óriási és két gyerekcsúszdával. Kellemes délutánt töltöttünk itt el. Az időjárás is remek volt, ezen a héten kezdett búcsúzni a nyár, a hűvösödő éjszakák már az ősz leheletét hozták. A negyedik napon készülődés haza. Csomagolás, búcsú a kedves tájtól és emberektől. A hazafelé vezető úton utolsó nagy pihenőnk Veszprémben volt. A társaság egy része ellátogatott az állatkertbe, a többiek nagy sétát tettek a városban. A Séd folyó mentén sétálva már ott is voltunk a vár bejáratánál. A városka szinte minden épülete műemlék. Betértünk a Gizella kápolnába és a Szent Mihály székesegyházba is. Több kiállítást is szerettünk volna megnézni, de az időnk véges volt, így csak az épületeket csodálhattuk meg a Vár utca végén I. István és Gizella szobránál hosszan elidőztünk. Innen lenézve legszebb a panoráma. Lelkünk, szívünk itt búcsúzott el ezen a nyáron a Dunántúltól. Szép, tartalmas utat tettünk meg ismét, mint már hosszú évek óta. Hazafelé a buszban már a következő évi nagy felfedező utat terveztük csoportvezetőnkkel. Juhász Józsefné és Molnár Katalin TKM tagok

<<< Vissza