<<< Vissza

Olimpiai bronzérem és az FTC örökös bajnoka
Emlékek sodrában IV.

2006. szeptember 1.

 

1960. október 7.: Fussball Simmering-Ferencváros (Archív fotó, a képen fehérben Orosz Pál)

A készülő Nagy Szentesi Sportkönyv anyagai között ismét egy olyan névre bukkantak a szerkesztők, aki labdarúgóként Szentesről indult. 1960-ban a római olimpián résztvevő labdarúgó csapat tagjaként bronzérmet szerzett, és 1974-ben az FTC örökös bajnoka címet kapott. A kiváló eredményt elérő sportoló neve dr. Orosz Pál. A napjainkban Budapesten élő labdarúgóval levélváltás alapján készült interjút vetem papírra.

- 1934. január 25-én születtem Szentesen. Végeztem négy elemit és nyolc gimnáziumot. 1952-ben érettségiztem, majd a Testnevelési Főiskola tanári szakán tanultam és vizsgáztam. 1964-70-ig budapesti középiskolában tanítottam. 1973-tól a Testnevelési Főiskola Kutató Intézetében dolgoztam mint kutató, közben a tanári szakon tanítottam is. Onnan mentem nyugdíjba docensként.

- Mikor kezdett a labdarúgással foglalkozni?

- Tizenhárom-tizennégy évesen kezdtem focizni a Szentesi MÁV-nál. Nevelőedzőm Fazakas János volt. A Vasutastól a SZMTE-hez kerültem.

- Melyek voltak labdarúgó pályafutásának főbb állomásai?


- Még ifistaként a Szegedi Petőfi NB II-es csapatához igazoltam (1952). Néhány hónapig tudtam ellenállni, a Bp-i Kinizsi (FTC elődje) csapat vezetőinek, így 1952 őszén Budapestre kerültem. Az első NB I-es mérkőzésemet 1953-ban játszottam. Az FTC labdarúgójaként 1966-ban fejeztem be pályafutásomat.

- Aktív pályafutása alatt milyen eredményeket ért el?


- A 14 év alatt 463 bajnokit játszottam, ebből 264-et a Bp-i Kinizsiben, illetve az FTC színeiben, s 79 gólt lőttem. Voltam ifi, utánpótlás valamint "B" válogatott, olimpiai válogatott. Eredményeim: az NB I kétszeres bajnoka, kétszeres Magyar Kupa győztes, olimpiai bronzérmes 1960-ban Rómában, 1965-ben VVK kupa győztes csapat tagja.

- Milyen érzés volt szentesiként a felsorolt sikereket elérni?


- Felemelő. Az 1960-as olimpián a dobogó harmadik fokára felállni, valamint az FTC első csapatában játszani olyan játékosok között, akik már régóta ott játszottak, mint Rudas Feri, Kispéter Mihály, Mészáros "Dodó", és a velem egykorúak Fenyvesi, Dalnoki, Dékány, Mátrai, stb.

- Pályafutása alatt mi volt a legkellemesebb és legkellemetlenebb élménye?


- Legnagyobb s legjelentősebb élményem a vásárvárosok kupájának megnyerése 1965-ben, s 1974-ben az FTC örökös bajnoka címet kaptam. A legkellemetlenebb a Moszkvai Dinamó elleni népstadioni mérkőzésen történt, amikor a játékvezető szabálytalanság miatt kiállított egy oroszt és engem. Ennek következménye volt az egy éves eltiltásom és a megbélyegzés: "Megütött egy szovjet embert." Ezért örökre eltiltottak a játéktól (megjegyzem a fegyelmi tárgyalást a IX. kerületi pártbizottságon "bonyolította" az első titkár. Sohasem voltam párttag sem!)

- "A" válogatott sem volt soha. Miért?


- Egyszerű magyarázata volt. Bár Lakat Károly és Baróti Lajos nem szerették egymást, abban hasonló elvet vallottak a „legkönnyebben kezelhető, az aki iskolázatlan, aki több mint ő, mármint az edző, azzal nehezebb elbánni "kezelni", azokkal szemben kisebbség-érzettel viseltettek. Ezért jobb az egyszerű! Az okossal úgyis csak gond lenne. Tehát nem kell.

- Vállalt-e szerepet a labdarúgásban?


- Több funkciót is betöltöttem már az egyesületben is és máshol is. Végül mindegyiket megutáltatták velem. Most már sehol sem "szorgoskodom".

- Hogyan értékeli a jelenlegi foci helyzetét?


- A labdarúgás nagyon alacsony színvonalon van. A játék is, a vezetés is, a menedzsment is! Ezek a fogalmak egymással erősen öszszefüggenek. Szakértés, tisztánlátás, becsületes munka, szorgalom az ügy szeretete sajnos mind-mind "hiánycikk" a fociban.

Dunás Varga Zoltán


<<< Vissza