Aki a rendszerváltozás előtt volt fiatal, tehát most legalább 40-45 éves vagy idősebb , biztos találkozott egy-két Pilinszky verssel. Már a 60-as években is , de inkább 1970-től a fiatalok körében igen népszerű volt ez a szűk szavú költő. És ma? Napjainkban a kulturális értékek, így az irodalom és benne a költészet is a peremre kerültek. Elhatalmasodott a mindent befedő bóvli, melyen át meglehetősen nehéz - sokan épp ezért nem is próbálkoznak - az igazi útra lelni. Olyanra, ahol, Ady, Illyés, Jókai vagy épp Pilinszky világít, aki 85 éve született, de már 25 éve halott. S milyen érdekes, 25 éves, mikor megjelent első kötete. "Én nem kívántam megszületni a semmi szült és szoptatott, szeress sötétben és kegyetlen, mint halottját az itthagyott." Az '56-os megtorlásokat követő kissé szabadabb légkörben, amikor már óvatosan öszsze lehetett jönni egy kis beszélgetésre, mindig előkerültek versei, írásai. Pedig nem sokat írt s azokat is megszenvedte, talán épp ez tette annyira izgalmassá. Meg az is , hogy vállalta kereszténységét, istenhitét, mely vitatkozós , megszenvedett hit volt. Az ember belső kétkedését közzé merte tenni: "Miért van Isten, ha nincs és ha nincs miért van?" Kereső, kétkedő, önmarcangoló személyiség volt. Kereste a szerelmet (Magyar, német, francia felesége is volt) az élet értelmét, benne minden egyes ember létcélját. Egy ritkán idézett előadásában jól rávilágított hazánk helyzetére: "A két részre szakadt Európa között mi az ütközőzónában vagyunk, s nem tartozunk egyik félhez sem igazából. Európa nyugati részén a szabadság, egyéni kibontakozás és a globalizáció, a keleti félen pedig mozdulatlan ikonok és kollektivizmus. S mi hol ide, hol oda csapódunk. A hallgatás olykor fontosabb minden leírt mondatnál. Itt arra a kép nélküli képzeletre, a képzeletnek arra a végső és kifogyhatatlan forrására , testvéri csöndjére gondolok, amit semmiféle zajjal nem lehet elnémítani." Petőfi az Alföldet, József Attila a külvárost vitte be a költészetébe. Pilinszky? - A lecsupaszított, szikár tisztaságot. Azt az érzést szólaltatja meg, amely a végső pontot és a célt mutatja. S mivel ez már végtelen, tehát nem evilági, így véges szavakkal, korlátolt gondolatainkkal csak dadogva tudjuk körülírni. A végtelent véges kifejezésekkel nem lehet bemutatni, legfeljebb a hangulatát közelíthetjük meg, ahogy Ő a végkifejletben tette: Magam talán középre állok. Talán este van. Talán alkonyat. Egy bizonyos: későre jár. Újságokban már alig találkozunk versekkel, pláne nem Pilinszkyvel, szerencsére időnként még megjelennek írásai, versei, így könyvesboltokban - már ameddig lesznek - hozzájuthatunk. A jubileum kapcsán, talán nosztalgiából illetve a felfedezés örömével vegyük elő egy-egy kötetét és gondolkodjunk írásain. Dr. Horváth György

<<< Vissza