A császári hatóság pecsétje Az erőszakos adóbehajtást Szentes sem kerülhette el. Visszautalva az előzményekre, a szentesi városatyák 1861. május 31-én értesültek arról, hogy a szomszédos Csongrádon kezdetét vette a megtagadott állami adók katonai erővel történő behajtása. Mivel várható volt, hogy a császári katonaság hamarosan Szentesen is megjelenik, sürgősen dönteniük kellett arról, hogy a városi vezetőség és a lakosság milyen magatartást tanúsítson. Mindenekelőtt leszögezték, hogy a magyar nemzet csak a saját törvényei által megállapított adók lerovására kötelezhető, az "önkény szülte" császári adók fizetésére nem, ennél fogva - hangoztatták a képviselők - "a szolgaság járma alatt is maradt elég erőnk, s jogérzetünk kimondani, miként a most erőszakolt adó Isten és ember előtt törvénytelen, s mint ilyent mi, kik életünknél is kedvesebb alkotmányunkhoz, törvényeinkhez tántoríthatlan hűséggel ragaszkodunk, önakaratúlag fizetni soha nem fogjuk". Határozatilag kimondták, hogy a törvénytelen adónemek behajtása végett megjelenő, bármi néven nevezendő császári hivatalnokok beszállásolását a tanács, illetőleg a polgármester határozottan tagadja meg. A város tizedeibe (kerületeibe) bizottmányokat neveztek ki egy-egy tanácsnok elnökletével, azzal a feladattal, hogy az erőszakos adóbehajtás megkezdése esetén foglalják jegyzékbe a megszálló katonák által az egyes lakosoknak okozott károkat. A közgyűlés ugyanis elhatározta, hogy a lakosság minden megszállásból eredő költségeit és kárait közös tehernek tekinti, s utólag a városi pénztárból megtéríti. Végezetül - a megyei bizottmányhoz hasonlóan - kimondták, hogy a közgyűlés "mindazokat, kik a törvénytelen adó behajtására akármi kis részben is segédkezet nyújtani elég vakmerők lennének, az 1504. évi 1-ső tcz. s más fönnálló hason tartalmú alkotmányos törvényeink értelmében, törvényszegőnek, becstelennek s hazaárulónak tekinti és nyilvánítja." A városatyák aggodalma nem volt alaptalan. Még a fenti határozat meghozatalának napján megjelent Szentesen a Szegedi Cs. Kir. Pénzügyigazgatóság megbízottai - Bosissovich nevű császári pénzügyi comissárius és Wobesz helybeli adópénztárnok - nyolc fős katonai fedezettel. Minősíthetetlen hangnemben követelték a vá- rosi hatóságtól, hogy az adóhátralékosokat szólítsák fel tartozásaik azonnali kifizetésére. Nagy Sámuel helyettes polgármester kijelentette, hogy az általuk követelt császári adót, mint törvénytelent, behajtani nem fogja soha, sem annak behajtásához segédkezést nem nyújt. Közölte azt is, hogy ismerve a lakosság hangulatát, az adót senki sem fogja befizetni, tehát jobb lesz, ha elhagyják a várost. Ennek természetesen nem tettek eleget. Másnap ismét megjelentek a városházán. Ezúttal taktikát változtattak. A császári hivatalnoki egyenruhát magyaros öltözettel váltották fel, s udvariaskodva azt hangoztatták, hogy szeretik ők a magyarokat, szívben ők maguk is azok, most csak fájdalmas kötelességüket teljesítik. Mézes-mázas szavakkal igyekeztek elérni, hogy a tanács kiadja a város adófőkönyveit, amelyekből kideríthették volna az adósok neveit. Próbálkozásuk sikertelen maradt. A jelenlévő elöljárók kijelentették, hogy semmit sem tudnak a "B" tabellák hollétéről. Mint várható volt, ismét durva, parancsolgató hangnemre váltottak. Katonákkal átkutattatták a városháza valamennyi szobáját, de az adófőkönyveket nem találták meg. Egy hét elteltével üres kézzel távoztak Szentesről. (Csongrád városát ekkor már 300 főnyi császári katonaság megszállás alatt tartotta.) Labádi Lajos

<<< Vissza