Tisztelt illetékes! Illetlenség lett volna így kezdeni levelem "Tisztelt Illetéktelen!", így maradt az illetékes megszólítás. Vonakodtam tollat ragadni, vártam, hogy csak pótolják mulasztásukat az illetékes emberek, amit tavaly ősz óta nem tettek meg. Ugyanígy vonakodtam, hogy utánajárjak személyesen a birodalmi önkormányzat hivatalszagú labirintusában. Sajnos, nekem nincs oly segítségem, mint volt Thészeusznak Ariadné. Valaki, vagy valakik felbontották több helyen a Művelődési és Ifjúsági Ház mögött a kerékpárutat, amit úgy felejtettek azóta, ezzel megkeserítve az arra kerékpározók életét. Ebből arra is lehetne következtetni, hogy az illetékes (ide majdnem elvtársat írtam, hiába, a szokás hatalma) emberek autómobillal járnak, ezért nem tudják orvosolni a kerékpárút testén tátongó sebeket. Egy város nem attól élhető, hogy a központja díszburkolóval kirakott, és élményfürdője is van, sőt, évente több alkalommal tűzijáték pompázik egén. "Mert az igazi város nem csak ház és jogalkotás, tűzoltók és pecérek, közterek és hirdetőoszlopok, nem az igazi város magatartás és udvariasság, társas élet sok virágbukrétával, gyöngédséggel." Ezek Márai Sándor örökéletű szavai a Kassai őrjárat című könyvéből, befejezésnek és figyelmeztetésnek, hogy a várost mi, a polgárai tesszük várossá, nem a jelenlétünkkel, hanem az általunk képviselt szellemiséggel. Ismerve a régi mondást: "Azért vagyunk a világon, hogy otthon legyünk benne." Ezt leképezve - azért élünk a városban, hogy otthon legyünk benne (ha már Mezopotámia aranykora óta városokban élünk.) Bízva az otthonosabb, élhetőbb városban, tisztelettel: Hon Polgár

<<< Vissza