 Az öreg, azóta lebontott Központi Óvoda épülete előtt.
Erdei Franciska óvónő hazabocsátja a gyermekeket. (1957/58)
A történet ismert, öt évvel ezelőtt már megírták az újságok. A szentesi polgárok összefogásának és a Szentesi Jótékony Nőegylet szervező munkájának eredményeként 1876. július 9-én vasárnap délelőtt 11 órakor megnyitották Szentes első kisdedóvóját. Az ünnepségen Kiss Zsigmond ügyvéd méltatta a nőegylet tagjainak - Jurenák Edéné elnökasszonynak, Csukás Benjáminné alelnöknek és társainak - szervező munkáját. Bemutatták a város első óvónőjét, a 15. életévében járó Hugyecz Eliz kisasszonyt, aki Kolozsvárról érkezett. Történt mindez a mai Farkas Mihály utcában, ahol az óvónő kisasszony 60 beíratott kisgyermekkel megkezdte a foglalkozást.
Egy évforduló lehet látványos ünnepségekkel teli, mint ahogyan az öt évvel ezelőtt is történt, s lehet megemlékezés is. Megemlékezés arról, hogy hogyan változott meg az óvoda világa, az óvónői szerepkör és a gyermekhez igazodó tartalom az elmúlt 130 évben.
Szentesen is az történt, mint más városokban. Kisdedóvásról még nem volt törvény, de tenni kellett valamit annak érdekében, hogy a napközben felügyelet nélkül maradt gyermekekre vigyázzanak és foglalkozzanak velük. Az újra fogékony szentesi hölgyek társadalmi öszszefogással és szervezőmunkával létrehoztak egy új oktatási intézményt. Bálokat, hangversenyeket rendeztek, hogy a fenntartási költségeket kifizethessék. Viszonylag későn, 1891-ben jelent meg az első kisdedóvási törvény, amely elsődlegesen a községek feladatává tette az óvodák létesítését és működtetését. Ennek előírására építette meg a város a Felsőpárti óvodát, amely öles betűkkel hirdeti ma is a homlokzatán: Városi kisded óvoda. A nőegylet számára megterhelő óvoda fenntartást is átvállalva hosszú évekig két óvodát működtetett a város. Az 1938-ban megnyitott hékédi óvoda már új minőségű, mert napközi otthonos, étkeztetést nyújt. Ekkor kezdődik meg Szentesen a gyermekek egész napos ellátása.
Az óvodahálózat kiépülése a múlt század ötvenes éveiben kezdődött meg, s a gyermekgondozási segély bevezetése után fejeződött be. A hetvenes évek végére már 16 óvodában neveltünk gyermekeket. Ma minden városrészben könnyen megközelíthető helyen van intézményünk.
Az óvodák ügyeit 1948-ig az Óvodafelügyelő Bizottság intézte, az államosítás után a tanácsok hatáskörébe került, napjainkban pedig önkormányzati feladat.
Kezdetben egy óvónő 90-100 gyermekkel egy csoportban foglalkozott. Az ötvenes években már két, majd a hatvanas években három korcsoportba osztották a gyermekeket, általánossá téve azok 25 fős létszámát. Manapság az óvodákban egy csoportba 20-25 gyermek jár. A csoportok azonos vagy eltérő korúakból szerveződnek. A 3-7 éves korú gyermekek teljes körű beóvodázása napjaink eredménye.
A nyolcvanas évek elején a város óvodái az iskoláktól független pedagógiai intézmények lettek. Integrációjukkal előbb öt, majd négy óvodai munkáltatói körzetet alakítottunk ki. Ennek eredményeként az addig egymástól elzárt, 4-8 fős nevelőtestületek helyett 24-30 fős pedagógiai műhelyek jöttek létre. A gyakorlat igazolta, hogy ez a szervezeti forma méreténél fogva még hatékony, tevékenysége jól koordinálható és irányítható.
(folytatjuk)
Feketéné Moldován Mária
óvónő
Bocskai utcai óvoda |
