"Hangzavart! Azt! Ha nekik az, ami nekünk vigasz, hogy van, van lelke még a "nép"-nek, él a "nép" s hangot ad!..." (Illyés Gyula) Igen, sokáig nekem is csak hangzavar volt, nem szerettem Bartókot, sőt kifejezetten idegesített. Legfeljebb a gyűjtéseiből hallgattam néhányat. Korosodás vagy az Erdélyben, Vajdaságban, Szlovákiában tett kirándulások fordították meg bennem az iránta való érzést, nem tudom. Ma már igen kedvelem a zeneszámait, sőt a múlt század legnagyobb zeneszerzőjének tartom. Mindegyik műve a legtisztább forrásból, a népzenéből táplálkozik, s mellette ott vibrál, sikít a 20. század embertelensége, kegyetlensége. Kortársai sem tudtak sokáig mit kezdeni vele, a '30-as évek második feléig koncertjeink alig volt hallgatóság, volt olyan zongoraestje ahol öten voltak. S ma? Valamire való zenekar nem tud meglenni Bartók nélkül. "Nekem írt hegedű szonátája minden bizonnyal a legnagyobb szólóhegedű alkotás Bach óta", mondta Yehudi Menuhin. Most a 125. évi születési évforduló kapcsán rengeteg műsor foglalkozik vele, de az ezelőtti évek nem kényeztettek el bartóki zenével. Pedig, ha mi nem játszunk..., szerencsére mások (is) játszszák. Talán ez az év mindenkit közelebb hoz hozzá. "Az én vezéreszmém: a népek testvérré válásának eszméje, a testvérré válásé minden háborúság és viszály ellenére." Már ez a megrögzött egyetemessége önmagában örökösen időszerűvé teszi. Muzsikája, miközben a végső kérdésekről szól, lelkiismeret vizsgálatra szólít fel. Kérdezi, hogy állunk a becsület, a tisztesség, az igazságosság stb. területével. Saját életével adott példát, részlet egyik leveléből: "...egész életemben minden téren, mindenkor és minden módon egy célt fogok szolgálni: a magyar nemzet és a magyar haza javát." Amikor a háború Amerikába "száműzte", távozását csak ideiglenesnek gondolta, hisz fenntartotta a Csalán úti ház bérletét, benne hagyva minden bútorával. Édesanyját mélyen szerető, magyarságát soha meg nem tagadó művészt Amerikában olyan erős honvágy gyötörte, mely a betegségét tovább súlyosbította. S ha valaki bizonytalan Bartókkal, olvassa el Illyés Gyula róla szóló versét. Ebben minden benne van: a mélység és a magasság, a múlt és a jövő, s az egyetlen út, a remény, mert csak ez vezet előre. Nem baj, ha elsőre idegenül érint a bartóki zene, vegyük a fáradtságot és hallgassuk meg újra néhányszor, egyszer hirtelen ráérzünk, innen már minden egyszerű lesz. Hangzavart tehát, olyant, hogy csak ez tud igazából harmóniát, igazi rendet teremteni, melyre talán mostanában olyan nagyon szüksége van a világnak, s benne hazánknak. Dr. Horváth György

<<< Vissza