A dzsúdó (judo, cselgáncs) japán önvédelmi jellegű küzdősport. A legrégebbi japán történeti tárgyú könyvekben már i.e. 250-re vonatkozóan találunk birkózással vagy ahhoz hasonló küzdelemmel kapcsolatos megjegyzéseket. Az ősi dzsúdzsicuból a japán Kano célul tűzte ki, hogy életre kelti a harci művészeteket - megalapította saját iskoláját, amit dzsúdónak nevezett el. A "dzsú" azt jelenti, hogy küzdelem közben nyugodtnak, természetesnek kell lenni, a "dó" pedig a szellemi felkészítés útja. Szellemi koncentráció nélkül a technika jó elsajátítása el sem képzelhető.
Szentes sportpalettáján 1991-ben jelent meg a dzsúdó. Hat hónap különbséggel két szakosztályban kezdték népszerűsítését ennek a küzdősportnak. Beszélgetőtársam Tóth Béla (az 1978-as junior Eb 60 kg-os Európa-bajnoka) a Petőfi DSE keretein belül működő cselgáncs szakosztály edzője. Beszélgetésünk témája a 15 éves szentesi cselgáncs kezdete - napjainkig.
- Hogyan indult?
- Részemről teljesen véletlen volt. Paksról költöztem Szentesre, s akkor letettem arról, hogy sportpályafutásomat tovább folytatom. Az első munkahelyem a középiskolai kollégium volt, ahol a kollégium vezetése megkért arra, ismerve a múltamat, hogy szabadidős foglalkozásként indítsam el a cselgáncsot a kollégistáknak. Abban az időben kezdődött az alternatív testnevelés meghonosodása, aminek részét képezhette a cselgáncs. Pakson én vezettem azt a programot, ami bebizonyította, hogy a testnevelés oktatása keretében, oktatható a cselgáncs. Bizalmat kaptam a Klauzál iskola akkori igazgatójától Oltyán Lajostól, szerencsés egybeesés volt az iskola és a kollégium közelsége, így délutánonként tudtam edzéseket tartani. Nem ez volt a cél, hanem alsósoknak tartottam testnevelés órán belül, délelőtti foglalkozás keretében cselgáncsot, és aki kedvet érzett, a felsőbb osztályosok délutáni edzésen vehettek részt. Így indult 1991 szeptemberében, következő tavasszal kezdtünk el versenyezni. Az élet úgy hozta, hogy 1992 nyarán a Petőfi iskolába kerültem testnevelő tanárnak. A Klauzál DSE keretein belül a versenyzést 2002-ben fejeztük be. Köszönetemet fejezem ki a Klauzál iskola volt és jelenlegi igazgatójának, hogy biztosították a versenyekre való felkészülést. A Petőfi iskolába kerültünk, ahol Kiss Pál Attiláné volt igazgató, és a mostani, Mészáros László felkarolták a cselgáncsozók felkészülését.
- Az eltelt másfél évtized alatt változott-e a sportág?
- Nagyon sokat. Gyakorlatilag alap technikát alig láthatunk, azért mert átvette a szerepet a mély dobások szerepe, a régi orosz tagállamokból indult technikák. Most ez honos, ez elsöpör mindent. Sajnálatomra a legalacsonyabb korcsoportokban is ezeket lehet látni.
- Hány éves kortól lehet kezdeni a versenyzést, és meddig foglalkoztatja a DSE a cselgáncsozókat?
- Első osztályosokkal kezdem, a versenyzést az egészségügyi törvény szabályozza. Tíz éves kortól lehet versenyezni. Én ezt nem is szegem meg. Tizenhét éves a legidősebb versenyzőnk, Gyói Alexandra. Magyar Renáta volt korábban felnőtt sportolónk. Gyakorlatilag utánpótlás korosztállyal foglalkozom. Szentesen a középiskola után szinte befejeződik a cselgáncs.
- A tizenöt év legjobb versenyzői és eredményei?
- 1992-től a Klauzál, 2003-tól a Petőfi DSE színeiben versenyeztek a gyerekek. A legfontosabb versenyeken (országos bajnokságok, országos diákolimpiák, Magyar Köztársaság kupa) 37 arany, 65 ezüst, 85 bronzérmet és sok értékes 4.-5. helyezést értek a cselgáncsozók. Nagyszerű eredmények részesei: Gyói Alexandra (2x egyéni Ob, 3x diákolimpiai és 3x Magyar Köztársaság kupa). A siker kovácsi voltak még Dékány Dóra, Aradi Sára, Csala Dávid, Korcsik János, Szebellédi Endre, Forrai Zita, Baráth Gábor, Hegedűs Gábor, Deák László, Gajda Gábor, Gila Aliz, Farkas Nóra, Mészáros Csaba Ob és diákolimpiai érmesek. Az 1996-os olimpiai keret tagja volt Magyar Renáta.
- Jelenleg hány tagja van a szakosztálynak?
- Hatvanan vagyunk, és a város valamennyi általános és középiskolájából látogatják az edzéseket.
- Véleménye szerint hoszszútávon megmarad a dzsúdó, mint utánpótlás bázis?
- Igen. Van igény a sportágra, van létjogosultsága.
A legeredményesebb
A Petőfi DSE keretein belül működő cselgáncs szakosztály 15. születésnapját ünnepli. Az eltelt másfél évtized legjobbja a 17 éves Gyói Alexandra.
- A dzsúdó nem éppen női sportág. Hány éve sportolsz és miért ezt választottad?
- Kilenc éve. Azért választottam ezt a sportágat, mert én is a Petőfi iskolába jártam, és úgy gondoltam kipróbálom a cselgáncsot. Megtetszett, s így maradtam ennél a sportágnál.
- A legeredményesebb versenyző vagy. Melyik sikeredre vagy a legbüszkébb?
- Minden győzelemnek örülök, amit elértem. Mindegyikhez fűződik valami, hogyan értem el, s ezért nem tudok különbséget tenni.
- Van-e példaképed?
- Az edzőm, Tóth Béla. A lányok közül Szabó Brigitta. Nagyon tehetséges, és amit csinál, azt nagyon jól.
- Mi az álmod?
- Szeretnék sokáig dzsúdózni, majd pedig edző lenni.
- Tanulás, edzés, versenyek. Marad-e szabadidő?
- Marad. Jó tanuló vagyok. A cselgáncs nekem fontos, inkább sportolok, mint tanulok. Volt már rá példa, hogy a kedvenc sportágam miatt másról lemondtam.
D.V.Z.
