Emberek tömeges jelenléte és a fokozott veszélyhelyzet tette szükségessé az árvíz napjaiban a mentősök jelenlétét a gáton. A védekezésben való helytállásukért az egészségügyi szférából több intézményvezető miniszteri dicséretben részesült, köztük Nagy Béla (képünkön), a szentesi mentőállomás vezető mentőtisztje. - Az emberek összetartása példamutató volt, - kezdte Nagy Béla a tavaszi tiszai árvízre emlékezve. - Bár senki sem hétköznapi, megszokott munkáját végezte, azt megfigyeltem, hogy mindenki vigyázott egymásra. Amikor kimentünk, s kérdezgettük, van-e valami probléma, sérülés, az ott dolgozók mindig tudták, melyik gátszakaszon mi történt. Látszott a segíteni akarás. Szinte öröm volt kint dolgozni, mert ritkán tapasztalható emberi összefogást láttunk. - Mennyi dolguk akadt a mentőknek? - Volt dolgunk, nem is kevés, de ez szerencsére nem igazán komoly beavatkozásokat jelentett, inkább csak izomhúzódásokat, napégéseket, fejfájást. Voltak azért komolyabbak is, térdsérülés, szívproblémára gyanút adó tünetek is előfordultak, de ezek száma elenyésző volt. - Mennyiben volt más, a szokásostól eltérő feladat az árvíznél ügyelni? - Állandó készenlétben voltunk, Szentes és Csongrád is megszervezte készenléti szolgálatát: minden kocsinkra volt mozgósítva személyzet. Ez azt jelenti, hogy otthon is ügyeltek a kollégák, vagyis fél órán belül vonulóké-pesnek kellett lenniük, erre volt is példa. Soha nem lehetett tudni, hogy a kiürítéseknél milyen létszámmal kell részt vennünk, de rengeteg tennivalónk lett volna gátszakadás esetén is. Ezekre is fel kellett készülnünk a mindennapi tevékenységünk mellett. - Hogy látta, a nagy víz látványa, a közvetlen fenyegetettség nyomasztó hatással volt az emberekre? - Úgy vettem észre, eleinte mindenkit komolyan nyomasztott a víz, de amikor már látták, hogy megfékezhető és tartható, akkor mindenki bizakodóvá vált. Onnantól lehetett látni a gáton mosolygó, viccelődő embereket, jókedvűen végezték tovább a munkát. - Korábban volt már árvízi tapasztalata? - Szerencsére nem. Ennyire veszélyes helyzet még nem alakult ki. A gátszakadás a csongrádi oldalt érintette jobban, átjártunk oda is segíteni. - Hogyan érintette a miniszteri dicséret? - Kaptam már szakmai díjat, de hogy összefonódjon a szakmai és az árvízvédelmi munka az elismerésben, ilyen nem volt még, ez ettől különleges. Meglepődtem, de jólesett, mert szívvel-lélekkel csináltam. Azonban ezt tették kollégáim is, őket is megilletné valamilyen elismerés. A szentesi állomásról a csapat fele, mintegy 10 ember volt ebben érintett. Vöröskeresztes versenyeket is szervezünk, ez is teamunka. Azt mondhatom, az ember egyedül nem sokra megy, tehát az, hogy az állomáson egymaga szervezzen valamit, nem is jöhet szóba. Mindig van egy csapat, hogy felkarolja az ötletet, amit szeretnénk megvalósítani. Darók József

<<< Vissza