Takács Lászlót kitüntették. Nem először. Amire talán a legbüszkébb: a "Lakosság sportjáért" kitüntető oklevelet egyedül ő vehette át két alkalommal is az országban. Most a diáksportban végzett kiemelkedő tevékenységéért kapott elismerést. Az oklevelet Ábrahám Attilától, a Nemzeti Sporthivatal vezetőjétől vehette át Budapesten. Több évtizede dolgozik a diáksportban. Az egész 1972-ben kezdődött, amikor is elvégezte a testnevelő-történelem szakot Szegeden. Friss diplomával Kétegyházán kötött ki, az ottani szakmunkásképzőben tanított két évet. Szívesen emlékezik vissza arra az időszakra, mint mondja, a bentlakásos iskolában 110 fiú állt a rendelkezésére, akik sportban nagyon jók voltak, és szép eredményeket értek el. Azt követően - amikor már a felesége is végzett - Fábiánsebestyénben kapott állást, ott dolgozott egészen '87-ig. Közben feladatul kapta a járás diáksportjának szervezését. Majd '79-ben testnevelési szakfelügyelővé nevezték ki. Hozzá tartozott a két város, Szentes és Csongrád, valamint a járásban található települések általános iskolái. Jelenleg is a Városi Diáksport Bizottság titkára. A település általános iskolái és hat kistérségi iskola tartozik hozzájuk. Az öt középiskolában bizonyos koordinációs munkát végeznek. Diáksportban évek óta egyenletes teljesítményt nyújt a város, igaz, az eredmények lehetnének jobbak is, de a versenyek megrendezése, szervezettsége példamutató. Ennek köszönhetően több megyei versenynek ad helyet a település. Szentesen népszerű a foci, a sulipóló. Az elmúlt héten a városban rendezték meg a sportág országos döntőjét. Takács László mindig is fontosnak tartotta a testnevelést. Tanárként nyitott volt a sportágakra, azon munkálkodott, hogy minél szélesebb körben megszerettesse a diákokkal a tantárgyat. S hogy kevés az óraszám? - Ezen a téren visszaesés történt - mondja. - Szó volt itt már a mindennapos testnevelésről. Nem feltétlenül testnevelési órában kell gondolkodni, amikor arról beszélünk, hogy kevés vagy nem kevés az óraszám. Egyrészt nagyon fontos az, hogy ami van, az milyen intenzitással és hogyan van megtartva? Élményt nyújt-e a gyereknek? Valahogyan rá kellene venni őket, megkeresni a lehetőséget arra, hogy rendszeresen mozogjanak. Talán nem is az óraszámon, hanem az életstíluson kellene változtatni. Hogy mindennapi elfoglaltságává váljon, hogy a testi karbantartásra is odafigyeljen az ember. Mindig örülök, ha kocogókat vagy hajnali úszókat látok, vagy amatőr futballistákat, mert azok tényleg mozognak, valamit tesznek az egészségükért. Hosszú ideje hangoztatja, nincs utánpótlás sportvezetésben. Ezt nagy problémának tartja. Mint mondja, nagyon nehéz leakasztani olyan embert, aki él-hal a sportért, és áldoz is érte. A sportbizottság tagjaként, a sportcsarnok vezetőjeként sokat tud segíteni egyrészt a versenyek szervezésében, a díjazásoknál, utaztatásnál. - A város szinte egyedülálló módon a sporttámogatási keretének 10 százalékát diáksportra fordítja, ami nem általános az önkormányzatoknál, az idén ez 5,2 millió forintot jelentett, amit megpróbálunk igazságosan az iskolák rendelkezésére bocsátani. Húsz százalék körüli az aktív sportoló diákok száma. Nagyrészük vízilabdázik, úszik, azután jön a labdarúgás, majd a különböző küzdősportágak következnek, a tánc, és utána már űr van. Ott, ahol szükség volna az utánpótlás nevelésre. Például kézilabdában, kosárlabdában hiányzik a középiskolai szint. El kéne kezdeni az alapoknál. Látni, szeretik a kosárlabdát. Palánkok sora áll fel. A nyáron kosárlabda sporttábort rendezünk. Igény van rá. Gyanítom, ide olyan, az ügy által elkötelezett, úgymond, mérgezett emberek kellenek, akik erre figyelnek, intézik a dolgokat. Hiányzik az a szervezői a gárda, amely korábban élt-halt a sportért. Kicsit viccesen hangoztatom, a testnevelés a legfontosabb tantárgy, mert a gyereknek fizikálisan valahogyan el kell jutni az iskoláig azzal a nagyon nehéz táskával. Egy jól kondicionált, jó fizikai állapotban lévő embernek egész más az értelmi tevékenysége is, mert fitt. Lovas József

<<< Vissza