A magyar irodalom remekei sorozat előadója február 8-án Mészáros Júlia nyugalmazott tanárnő volt, aki Petőfi Sándor A helység kalapácsa című művéről és a komikus eposzról beszélt a városi könyvtárban. A tanárnő visszautalt a sorozat első előadására, amit Bucsány György tanár úr tartott, a téma Arany János Szondi két apródja volt, és a balladáról mint műfajról is beszélt. Már őt hallgatva gondolkodott azon, hogy ha felkérik, mivel folytatja a sorozatot. Arra az elhatározásra jutott, hogy Petőfiről és arról a műfajról fog előadást tartani, ami a középiskolás ifjúságnak általában gondot szokott okozni: az eposzról. Ha Petőfi és Arany életpályáját párhuzamba állítjuk, érdekes dolgokat vehetünk észre. Arany Nagyszalontán született, ami hajdúk lakta település volt. Petőfi Kiskőrösön született, ami evangélikus szlovákokkal betelepített község volt. A költő még csecsemő, amikor Kiskunfélegyházára költöznek, ami magyar és katolikus település volt. Petőfi szláv apja mészárszék- és kocsmabérlő volt, Aranyék pedig I. Rákóczi György alatt nemességet kaptak, de ezt Mária Terézia alatt már nem fogadták el. Tehát az a fajta paraszt, földművelő család volt, amelyik elért a nemesi útra. Mindkét gyermeken látszott, hogy tehetséges, de egyik sem fejezte be tanulmányait. A legnagyobb különbség köztük a saját tehetségükhöz való viszonyuk. Arany 29 évesen lett országos hírű költő, Petőfi pedig tizenévesen. Petőfi tudta, hogy ő zseni, Arany viszont állandóan kételkedett saját képességeiben. Petőfi inkább lírai költőnek vallotta magát, Arany pedig epikus költőként "lekezelte" lírai műveit. Az eposz műfajról beszélt ezután a tanárnő. Az eposzok ügyében az ókori görögökhöz kell visszanyúlnunk, Homéroszhoz és eposzaihoz, az Iliászhoz és az Odüsszeiához. Vergilius Aeneise már műeposz, a rómaiak dicsőségét akarta megörökíteni. Valójában a római íróhoz nyúl viszsza minden európai nép, amelyik meg akarja énekelni saját dicsőségét. Az első jelentős magyar eposz Zrínyi Szigeti veszedelem című műve, majd az 1825-ös Zalán futása Vörösmartytól. A nyelv akadálya volt annak, hogy az egész népesség olvassa a műveket, ugyanis nehezen olvashatók voltak. Petőfi 1844-ben 21 éves volt, ekkor írta meg A helység kalapácsa című eposzát, melyben Vörösmarty dagályosságát, körülményességét gúnyolta ki, pedig ő volt a legnagyobb támogatója. Vörösmarty mégsem sértődött meg, a kritikusok viszont annál inkább. Petőfi ugyanabban az évben írta meg a János vitézt is. Harmadik ismert elbeszélő költeménye, az Apostol 1848-ban született. Az eposzi jellemzőket a tanárnő előre felírta, ezek segítségével vezette le a műelemzéseket. A görög klasszikusokban, Zrínyi és Vörösmarty művében is bemutatta az eposzi kellékeket, majd Petőfi alkotása következett. Az 55 éves özvegy Szemérmetes Erzsókot két férfi is szereti, ebből adódnak a bonyodalmak. A humornak több forrása van a műben, például az, hogy kocsmában játszódik, hogy ellentmondásos dolgokat és szokatlan kifejezéseket szerepeltet az író. A jó hangulatú, tanulságos előadás után valószínűleg a közönség soraiban szép számmal megjelent diákok is kedvet kaptak ahhoz, hogy elolvassák Petőfi komikus eposzát. Majzik Andrea

<<< Vissza