Kóka Rozáliát nem kell a szentesi közönségnek bemutatni. Önálló műsoraival az országot járva gyakorta megfordult városunkban is. Amikor január 12-én a zsúfolásig megtelt könyvtárban a következő szavakkal kezdte előadását, "egy szerelmes estét szeretnék önöknek szerezni", sokakban felmerült, nem mesét fognak hallani? Kóka Rozália ezzel a műsorával, Egy asszony két vétkecskéje, a felnőtteknek akarta bemutatni a bukovinai székely emberek életét. Jól ismeri a népcsoportot, hiszen édesapja is közülük való. Édesanyja bácskai magyar volt. Szerencsés esetben ők soha nem találkoztak volna - mondja a mesemondó, de Bukovinából Bácskába telepítették a székelyeket. Így találkoztak a szülei. 1945-ben újabb telepítés, költözködés várt a székelyekre, akkor Tolna megyében kellett új otthont teremteniük. Kóka Rozália egy, a németek, a székelyek és a magyarok által lakott kis faluban született. Innen indult el a népmesegyűjtő útjaira 19 évesen. Tanítónőként népdalokat, meséket és élettörténeteket rögzített magnójára, mint mesélte, könnyen köt barátságot, közvetlensége miatt hamar bizalmukba fogadták a székelyek. Gyűjtőmunkája akkor még főként népmesékre és hiedelemre, mondákra irányult, az élettörténeteket barátságból hallgatta meg. Először csak szűk körben, majd egyre nagyobb hallgatóság előtt mesélni kezdte a számára legkedvesebbeket. Később tudatos szerkesztői munkával dolgozta fel a cselekményt, szem előtt tartva azt, hogy a hallgatóság be tudja fogadni a székely gondolkodást és nyelvezetet. A bizalom példájaként említhetnénk az előadás címadó történetét is, ahol a két vétkecske egy olyan titok, amit halálos ágyáig őrzött egy asszony. Kóka Rozália volt az egyetlen, aki megtudta az igazságot. A történet ma már kötetben is olvasható, az 1989-es kiadást 3 éve egy újabb követte. Gyűjtéseit azonban nem csak olvashatjuk, hanem hallgathatjuk is, hiszen a gyerekeknek szóló népmeséket hangkazettán és bakelit lemezen is megtalálhatjuk. Amikor ezeket a moldvai meséket kötetbe rendezte, unokáira gondolt: nekik ajánlotta. - Nemrégiben született meg a harmadik unokám, így most arra készülök, hogy neki is megírjam mesekönyvemet. Könyvet ír, gyűjtőmunkára indul és közben előadó estjeivel is járja az országot. A tanítást már régen abbahagyta, csak a székely kultúra megőrzésén fáradozik. Érden bukovinai székely népdalkört vezet, hagyományőrző munkáját 1991-ben Európa-díjjal jutalmazták. De a kitüntetések sora ezzel nem ért véget, a legmagasabb állami elismerést, a Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztjét is magáénak tudhatja már. Vanó Éva

<<< Vissza