<<< Vissza

Karácsony előtt és után a Máltánál

2006. január 6.

 
Minden karitatív szervezetnél különös gonddal készülnek a szeretet ünnepére. Bár a máltaiak részéről erős a törekvés, hogy a szervezet egész évben ott segítsen, ahol tud, mégis kiemelkedő alkalom a karácsony.

Nehéz lenne felsorolni is mi mindent végzett a máltai csapat az elmúlt hónapban. Azokat még nehezebb, akik támogatták törekvéseinket. Meg kell említenünk a díszpolgár Gera Józsefet, aki rajtunk keresztül adta vissza a tiszteletdíját a városnak, a németországi barátaink közül Karl-Heinz Lieb urat, Elisabeth Fessl de Alemani aszszonyt, a szentesi származású Labancz Sándort. De a helyi cégek és magánemberek, akik tehetségükhöz képest segítettek nekünk, az iskolák, óvodák közül a Kiss Bálint Református Iskolából több, mint 100 szeretetdoboz érkezett. Legszívesebben kiemelnék mindenkit, mert megérdemelnék.

A szentesi rászorulóknak rendkívüli osztás keretében a németországi két kamionból ruhanemű- és gyermekjátékok, a Szentesi Kórháznak 15 hidraulikus ágy, új vizsgálóasztal jutott.

Rendkívüli volt a gyümölcsosztás is, hiszen nem számítottunk a TÉSZ által felajánlott több mint száz láda mandarinra sem, amit óvodák, iskolák, szociális intézmények, nyugdíjas klubok kaptak.

Az évről-évre szokásos máltai Karácsonyi Ünnepvárónkon telt ház volt az Ifjúsági Házban. A karácsonyi műsor után ünnepi agapén a sütiverseny csemegéit "bírálgatták". A szép karácsonyi képeslapokat, amelyeket a gyermekek készítettek, a Nagymágocsi Szociális Otthon és a nyugdíjasok kapták meg. Mindezek után még jutott sütemény és mandarin a Kórház Ápolási osztályára a betegeknek.

2000 doboz szívgyógyszert is igényelhetett a "szentesi málta", melyet nemcsak a kórházba, a szociális intézményekbe, de még a SZIVKLUBba is vittünk.

Az idén először a SPAAR-akcióban Szegeden 16 önkéntessel tartós élelmiszert is gyűjtöttünk. Ebből és a pénzadományokból vásárolt élelmiszerekből eddig több mint 200 család kapott élelmiszer csomagot, mosóport.

Sorolhatnám a történeteket nagyokról és kicsikről, akik vártak már minket, a fiatal emberről, aki többször telefonált, nehogy itt maradjon a családja által készített nagy doboz, az idős néniről, aki lehet, maga is rászorult volna, mégis hozta az édességet, hogy ezt meg nekünk szánta, a kicsi lányról, aki úgy szorította a babát, a barátunkról, aki felhívott, hogy néhány napig tud segíteni a szállításban, a gyáros jótevőnkről, aki csak annyit kérdezett, hány gyerek van, a ciszterci nővérekről, akik kifizették az egyik kamion fuvarját, mikor kiderült kevés a pénzünk, és a könnyes szemű fiúcskáról, aki alig hitte, hogy a csomag tényleg az övé, vagy a féllábú bácsiról, aki úgy tudott annak az egy süteménynek is örülni, vagy Tóniról, aki négyszer mosott egy nap autót, hogy forogjon a kereke a sártól, a mezítláb ajtót nyitó fiúcskáról, vagy a szomorú szemű kislányról, aki háromszor jött viszsza, hogy elvigye a biciklin a nagy dobozokat, vagy arról a férfiról, aki azt nem értette, miért én vagyok neki hálás az általa küldött csomagért, amikor neki kellene.

Szeretném mindenkinek megköszönni, akinek adhattunk, akik általunk adtak. Jó érzés, hogy egyre többen tartják a MÁLTÁT a segítés eszközének, ezáltal egyre többen részesülhetnek támogatásban. S, bár tudjuk ez csak egy morzsa annak, akinek egy karéj kenyér kellene, mégis tennünk kell a dolgunkat.

A Magyar Máltai
Szeretetszolgálat nevében
Farkasné Márton Katalin


<<< Vissza