Szentesen 1938-39-ben építették meg a vasutas kultúrotthonban a dolgozók szórakoztatására a ma is funkcionáló kétsávos tekepályát. A helyi tekesporttal összeforrt Kardos Mihály neve. Több mint három évtizede játékosként, edzőként, sportvezetőként tevékenykedik. Munkája elismeréseként megkapta Csongrád megye sportjáért kitüntetést, melyet a napokban vett át. Az elismerésig vezetett hosszú útról beszélgettünk. - Hogyan kezdődött a kapcsolata a tekével? - Mindig a vasútnál dolgoztam. 1970-től szerveztük az első meccseket a kollégákkal. Később már edzésekre is lejártam. Emlékszem, zsebből fizettük az állítókat, mert akkor még állítós pálya volt. 1975-ben lettem a Szentesi Vasutas SC igazolt játékosa, akkor az NB III-ban játszottunk. 1998-tól Szentesi Vasutas Tekézők Egyesülete néven önállóan működünk. Huszonhét évig voltam aktív versenyző, szerepeltünk NB III-ban, és az NB II-ben. 1980-ban vasutas válogatott tagjaként részt vettem a szófiai vasutas Európa-bajnokságon is. Edzőként Németh Istvánnal női együttest alapítottunk az SzVSC-n belül, öt évig voltam a női csapat edzője, s jutottunk a NB II 3. helyéig, sőt két NB I-es játékost is kineveltünk. - A tekén belül megjárta a mennyet és a poklot. Valóban volt mindkettő? - Minden sportág olyan, hogy egyszer fent, egyszer lent. A három évtized alatt volt mennybemenetel is és pokol is. Az utóbbiban megvonták tőlem a bizalmat, mert nem voltam hajlandó bundázni. Nem vagyok híve elvtelenségnek. - A kezdetek óta mennyit változott a sportág? - Amikor én kezdtem a játékot, még csak kézi állítású bitumin pálya volt. Minden vágyam az volt, hogy egy automata és műanyag borítású pálya legyen. 1986. augusztus 20-án valóra vált a vágyam, ekkor avattuk fel a pályát és 1987-ben a pályatestet műanyaggal öntettük be, a pálya azóta így működik. - Mennyire lepte meg az elismerés? - Nem is tudtam róla, nagyon meglepett mikor a levelet megkaptam a díj átvételéről, s akkor tudtam meg, hogy sporttársaim és a város vezetése javasolt, látván a teke sportban eddig végzett munkámat. - Ez az elismerés tovább ösztönzi a munkára, vagy inkább úgy gondolja, vége? - Volt olyan a korábbi években, hogy bedobom a törölközőt, abbahagyom. De nem tudok az amatőrjeimtől elszakadni. Azokat a játékosokat, akik itt játszanak az én vezetésem alatt, s akiket országos bajnokságokra illetve mindenféle megmérettetésre viszek, nem szeretném elhagyni. Több mint három éve amatőr vonalon baráti kapcsolatunk van egy szabadkai csapattal. - Most már nem edzős-ködik, csak az amatőrökkel foglalkozik. Nyugodtabban telnek napjai vagy most is tekével ébred, s azzal fekszik? - Nekem sohasem telnek nyugodtan a napjaim. Reggel felkelek megveszem az újságot lejövök a tekepályára elolvasom. Majd irány a hobbiföld, elvégzem az ottani munkát is, s utána vissza a pályára, hiszen délután mindig itt vagyok. Ha az ember egészsége engedi, a tekesportot végtelenségig lehet csinálni. Azt, amit több mint harminc éve csinálok ingyen és bérmentve, én vállaltam. Eddig is tettem a dolgom, és még az egészségem bírja, addig teszem a dolgom. D.V.Z.

<<< Vissza