Hollandiában alapított családot a szentesi Hargitai Judit, aki tíz év után tavaly nyáron tért vissza szülővárosába. Vele érkezett férje, Ahmad Mashaei, valamint két kislányuk. Részben a Magyarországon még meglévő családias légkör vonzotta haza őket. Megismerkedésük még itthon történt 1995-ben. Ahmad Mashaeit munkája hozta a budapesti BNV-re, az angol szakon végzett Judit pedig tolmácsolt. Megmutatta a főváros nevezetességeit későbbi férjének, aki viszont őt lakhelyére, Hollandiába invitálta. Ekkor jött az elhatározás, hogy kint telepszenek le. A házasságból két kislány született, Lili és Leila. Tavaly elhatározták, Szentesre jönnek, s június óta itt élnek. A perzsa származású férj önkéntesen nyelvtanítást vállalt, december közepétől a gondozási központ munkatársainak angol nyelvtanfolyamot vezet. Ahmad ezen a kurzuson igyekszik átadni nyelvtudását, melyre változatos élete, utazásai során tett szert. Elmondása szerint sok országban járt, s némelyikben hosszabb-rövidebb ideig élt is. Emiatt elengedhetetlen volt az angolnak, mint világ nyelvnek az ismerete. Később humanitárius szervezeteknél tolmácsolt is. Útjai során Indiában és Kanadában is járt. Segítő tevékenységét Hollandiába érve folytatta. Azt vallja, a nyelvtanulásban a beszéd gyakorlása a lényeg, s elárulja, minden ismerősének igyekszik ezt bizonygatni. Már magyarul is próbálkozik, legalábbis keveredik néhány ismerős szó mondataiba. Az angol-kurzuson részt vevő tanítványait is így segíti magyarázataival. Bánata viszont, hogy Szentesen nem talált olyan nyelviskolát, ahol ő magyarul tanulhatna. Ezért magától ismerkedik nyelvünkkel, meg persze felesége segítségével. Judit még gyesen van a kétéves Leilával. A hétéves Lili a Petőfi iskolába jár, amivel mind a gyermek, mind a szülők nagyon elégedettek. Az itteni iskolarendszer más mint a kinti, de a Petőfi barátságos hangulata, szakmailag jól felkészült pedagógusai hamar el tudták feledtetni Lilivel hollandiai iskoláját. A fiatalasszony azt mondja, Hollandiában 16 hetes a szülési szabadság, nálunk most ezt pótolja. Férje szülei már nem élnek, Judit azonban még számíthat szülői és a rokonok segítségre. Hazajövetelük fő okát is azzal magyarázza, hogy szemben az egyénközpontú holland társadalommal Magyarországon még létezik az a bensőséges, meleg családi hangulat, melyre egy kisgyermekes famíliának szüksége van. Itt az emberek barátkozóbbak, közvetlenebbek. Judit Hollandia negyedik legnagyobb városában, Ut-rechtben dolgozott az önkormányzatnál külügyi referensként, ahová most készülődik Szentes egy turisztikai börzére. Komoly lehetőség ez a városnak, mert egy nagyszabású, százezres látogatottságú egy hetes rendezvényen mutatkozhat be. Részben ennek a programnak a jegyében, de személyes kapcsolatuk miatt is vendégül látták pár napra Judit korábbi kolléganőjét, az utrechti önkormányzatnál kommunikációs referensként dolgozó Michéle de la Rie-t. A holland hölgynek nagyon tetszett Szentes, azt ígérte ajánlani fogja ismerőseinek városunkat. S, hogy milyennek látja Judit az egy évtizede nem látott Szentest? Úgy fogalmaz, azért jó elmenni, hogy utána visszajöjjön az ember, mert így egészen más szemmel lát mindent. Tetszik neki a sok változás, a megszépült városkép. Látszik, hogy Szentes sokat fejlődött. Külföldről még több jó dolgot lehetne átvenni, a kinti tapasztalatokat érdemes itthon alkalmazni. A mai modern világban fontos, hogy az emberek ismerjék, értsék más népek kultúráját, nyelvét. Egymástól csak tanulhatunk. Maga is azon fáradozik, hogy hasznos polgára legyen városunknak. Judit szerint Európa bennünk van. Akarat és hozzáállás kérdése, hogy az ember civilizáltabb környezetben és jobb hangulatban élje az életét. D. J.

<<< Vissza