"Mindenki itt van, akinek kell, a háziorvos, a szakfelügyelő és az osztályvezető, valamint a régi kollégák" - mondta Zsiros Katalin tanárnő, amikor a vendégeket köszöntötte a könyvtárban. S, akik eljöttek, Bucsány György tanár úr kedvéért jöttek el. A két nyugdíjas magyartanár Ady kevésbé ismert verséből kiindulva idézték fel a múltat. "Elillant évek szőlőhegyén" - ezen a gondolaton már elidőz 70-en túl az ember - fogalmazott Gyuri bácsi. Aztán mesélni kezdett: szerencsés családba született, anyai ágon paraszti ősökkel rendelkezik, akik felsőpárti reformátusok voltak, míg apai ágon tót iparosok jelentették a családi hátteret. A két családból eltérő kultúrát, nyelvjárást örökölt, aminek hasznát leginkább Szegeden, Nyíri professzor óráin érezte. A szentesi születésű tanár ugyanis mindig vele példázta a zárt e-t (ë). De mielőtt a főiskolai évekről beszélt volna, Gyuri bácsi felidézte első tanítójának alakját, aki az evangélikus iskolában 4 osztályt tanított egyszerre. Huszár József minden nap a kapuban várta a gyerekeket, talán így és ezért vált számára halhatatlanná. Az elemi iskolából még emlékszik arra a fehér kötényes kislányra, aki évekkel később nyugtatót adott neki a patikában... A gimnáziumba 1943-ban került. Nagyajtósi tanár úrra emlékszik vissza szívesen, talán neki köszönhető, hogy megszerette az irodalmat. Ma is élénken él benne az, amikor a Légy jó mindhalálig című Móricz regényt nyomta a kezébe, mondván, ez való neki. A főiskolán a fent említett Nyíri órákon kívül Madáchi tanár úr irodalom órái emlékezetesek, és a tudáson kívül van még egy dolog, ami a szegedi éveknek köszönhető: a barátság. Németh Károllyal amolyan lelki társak voltak, annak ellenére, hogy természetük tűz és víz. Barátságuk kiállta az idők próbáját, noha egyikük az Alföldön, másikuk a Dunántúlon él. A 60-as évek elején nősült, a fehér kötényes kislány immár több mint 40 esztendeje a felesége. Két lányuk született, és már egy 13 hónapos kis-unokával is büszkélkedhet. Hosszú életpálya áll mögötte, a csorvási és csurgói iskola után a kertészeti középiskolában tanított nyugdíjazásáig. Nem tudja milyen tanár volt, jó-e, vagy rossz, és azt sem tudja a mai napig sem, hogy dicséret, vagy elmarasztalás volt a szakfelügyelő, Bácskainé Erzsike beírása az óralátogatást követően: "munkáját kellő nagyvonalúsággal végezte". A könyvtári beszélgetés zárásaként visszakanyarodtak a szőlőhegyi elillant évekhez, és Gyuri bácsi elszavalta Ady versét. Élmény volt. Vanó Éva

<<< Vissza