Természetfestőként, a természet csodálójaként, az erdő és az állatok lelkes ábrázolójaként ismerjük leginkább Szamosközi Antalt. A szentesi festőművész a legutóbbi kiállításán más műfajban, tőle szokatlan témával is előállt: csendéleteket alkot. A megnyílt kiállítás már a negyedik Szamosközi Antalnak. A festő képeinek, vagy talán magának is sok híve van, alig fértek el a könyvtár emeletén, ám az érdeklődők a képek megszemlélése előtt még végighallgattak egy zeneművet és egy beszélgetést. Már a megnyitó sem a szokványos volt, előbb oboaszó szállt a mélybe az emeletről Szamosközi Beáta, a szegedi konzervatórium növendékének előadásában. Szűcs Lajos alpolgármester sem köszöntő beszéddel készült, helyette beszélgetésre hívta Antalt, azzal a céllal, hogy közelebb hozza a nézőkhöz a művészt, akiről néhány éve még alig hallhattunk, de akitől évről évre újabb képeket kapunk. Indulásáról megtudhattuk, régóta rajzol, s két éve az osztálytalálkozóján derült ki számára, hogy általános iskolában színötös volt ugyan rajzból, de emlékei szerint őt is inkább a mozgás kötötte le, mint a többi gyereket. Komoly dolgokat csak három éve alkot, mint elmesélte, egyik este tévézés közben a feleségétől kért papírt, mert úgy érezte, rajzolni akar. Ekkor elhatározta: nem múlhat el nap portré nélkül, családtagokról vagy híres színészekről készítette ceruzával. Festményein a Tisza, a természet szeretete látható, a pasztellkorszak után az olajképekre tért át. A korszakváltásnál nem évekről, csupán hónapokról beszélünk, sietett leszögezni Szamosközi Antal, aki zöldségkereskedőként dolgozott, s negyven éves múlt már, amikor festőként ismertté vált. A realista állatábrázolástól, ahol az anatómiai felépítést is tanulmányoznia kell, lazításképpen kanyarodott el az utóbbi időben a csendéletek irányába. A klasszikus festészet, amit ő képvisel, úgy véli, ma sem túlhaladott. Az elmúlt egy évben hetven képe született, ezek fele látható a könyvtár kiállítótermében, árulta el érdeklődésünkre. Az új kollekcióból valóban több csendélet is helyet kapott a falakon, a képek meg is vásárolhatók. Azonban a festő elárulta: van köztük, amitől nem szívesen válna meg, egyik ilyen kedvence az Országos Vadászfestészeti Pályázaton különdíjas Apport című kép, illetve a Csendélet lámpával. Darók József

<<< Vissza