<<< Vissza

Negyven éve érettségiztünk

2005. november 25.

 
A felvétel a siklósi vár kapuja előtt 1963. október elején osztálykiránduláson készült az akkor III. b. osztályról.

A matematikát négy éven keresztül Paulinyi Ilona tanította. Igényes, türelmes és végül nagyvonalú volt. Humán érdeklődésű, matematikából közepes osztályzatú diákként ezt utólag fogalmazom meg így róla. Nagyvonalúságát, segítőkészségét negyedik évben és érettségin tapasztalhattuk meg. Azon igyekezett, hogy az érettséginek, az addig szokatlan, új számonkérési formának ne essenek áldozatul azok a diákok, akik matematikából gyengébbek, más szakon szeretnének továbbtanulni, és bizonyos mennyiségű pontszámra szükségük van, egyúttal az ő elvárásainak is megfeleljenek az elnök előtt.

Az 1960-as évek elején a számítógépről annyit tudtunk, hogy működése a kettes számrendszerre épül, egész szobányi berendezés és a magyar származású Neumann János találta fel. Részletesebben a téma iránt érdeklődők az Ilonka néni által vezetett matematika szakkörön tanultak. Akkor mindez távoli és titokzatos dolognak tűnt. Nem is mertük gondolni, hogy az 1980-as években már nálunk is a mindennapi irodai, iskolai használatban gyorsan terjedő, egy kis asztalon elhelyezhető, majd kis táskaként hordozható berendezés, és a világot behálózó kapcsolat eszköze lesz.

Én, a humán érdeklődésű diák, matematikából közepes tanuló, mit vihettem magammal az életbe a matematika órákról? Negyven év után válaszom: a probléma többféle megoldása lehetőségének felvetését, egy megoldás kiválasztását és az aszerinti végrehajtás képességét, talán merészségét. Matematika órákon az elméleti jellegű feladatok megoldásainak lehetséges módjaival nem én jelentkeztem, de az ilyenfajta gondolkodásnak a menetét, modelljét a matematika órák tudatosították bennem. Ilonka néni, köszönet érte, utólag is.

Az élőkről is essék szó! Kerekes Istvánné, Valika orosz tanárunk figyelmeztetett az érettségi 40. kerek évfordulójára. Ő kitartásra, következetességre, igazságosságra nevelt bennünket szakjával. (Az orosz nyelvet szakképzett tanárként tanítók generációjába tartozik.) Forgáchné Éva néni (fiatal, többgyermekes anya gondjaival a háttérben) tanított bennünket magyar nyelv és irodalomra. Az irodalmi műveket az aprólékos elemzés, értelmezés szükségességét bizonyítva elemezte. Köszönet érte, hogy a középső padsor második sorában ülő diákoktól, tőlem és barátnőmtől elviselte - az irodalomra vonatkozó - beszólásainkat, megjegyzéseinket. Napjainkban egészséges életmódjával, rendszeres úszással ad példát hatvanadik évükhöz közeledő diákjainak.

Bácskainé Erzsike néni - a beteg Éva nénit helyettesítve - a magyar irodalmi tételek vázlatát adva, a lényeglátásra tanított bennünket. Ezért is hálás vagyok és lehetünk máig is.

Barta László első gimnáziumi érettségiző osztálya voltunk. Ő tanárként, mi diákként érettségiztünk először. Talán egyformán izgultunk, hogy sikerül ez az első ilyen fajta megmérettetés. Kedves tanár úr, nem lettem történelem szakos, de több helytörténeti kiadványt szerkesztettem, egy sorozatot is alapítottam. Végül ugye, nem vallottam szégyent?

Én ennyit gondoltam elmondani, pontosabban leírni negyven év után hajdani negyedik b. osztályos tanulóként.

Szűcs Judit
a hajdani b. osztály
egyik tanulója


<<< Vissza