Levelet is ritkán írok, újságcikket meg még ritkábban. A Szentesi Életben számos úti beszámolót olvastam, magam is megfordultam sokfelé, de eddig nem éreztem késztetést, hogy bármely utazásom kapcsán tollat ragadjak. Ezt most is csak azért történt, mert közérdekűnek érzem pár napja befejeződött utunkon tapasztaltakat. A Kárpáteurópa Iroda vendégeként volt módomban bejárni Dél-Erdély és a Székelyföld déli részének számos csodás helyét. De nem a mesebeli tájról, a gyönyörű városokról és bűbájos falvakról van mondanivalóm, ezek csak bővítették ismereteimet már sokszori erdélyi utainkhoz kapcsolódva, most az emberekről, az ő véleményükről - velünk kapcsolatban - szereztem nem felejthető tapasztalatokat. Eddig többnyire szállodákban szálltunk meg, most a falusi turizmus keretében magánházaknál vendégeskedtünk. Korábban is meggyőződtem már a székely emberek vendégszeretetéről, de most sokkal közelebbi ismeretségbe kerülve jó néhányukkal, csaknem megrendített az a szeretet, amivel elhalmoztak bennünket. Ám nem ez késztet e sorok megírására. További szálláshelyünkön Gelencén, Felső Háromszékben, az ottani ünnepélyes fogadtatástól kezdve, szállásadóinkon folytatva végig érezhettük: az "anyaországi" vendégek szeretetteljes fogadásába üröm is vegyül. S, ezt utunk során ismételten érezhettük egy-egy helyi idegenvezető mintegy a sorok között elejtett pár szavában, hogy aztán teljes súllyal megfogalmazva halljuk Haszmann Ferencnek, a gyönyörű alsócsernátoni falumúzeum alapítója fiának (egyben jelenlegi vezetőjének) sommásan megfogalmazott mondatából: - A trianoni diktátumot ránk kényszerítették, de december 5-én a magyarok döntöttek felőlünk - mintegy - kitagadva maguk közül. Útitársaimmal együtt lehajtott fejjel fogadtuk az ítéletet. Az elhangzott szavakra nem mondhattuk azt, hogy nem mi voltunk, hanem sok-sok félrevezetett ember... Mi voltunk, az ország volt, a határon túliak fájdalma és megsemmisítő ítélete jogos, 2004. december 5-e a legújabb kori magyar történelem szégyennapja lett. Feltételezem, hogy az erdélyi magyarokénál nem jobb a véleménye rólunk a felvidékieknek, kárpátaljaiaknak vagy a bácskaiaknak sem, ahol ráadásul naponta vernek véresre fiatalokat, mert magyarok... Ne engedjük, hogy hasonló történjék a mi nevünkben! Dr. Beliczay Tamás

<<< Vissza