"Megérdemelné már a nép, hogy végre jókedv és bőség legyen a Duna-Tisza táján." Szó szerint ezt mondta Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök 1989. október 23-án a Parlament erkélyéről a rendszerváltást ünneplő magyarok sokaságának. Nagyon megtapsolták érte. Azóta eltelt csaknem 16 esztendő. Ennyi idő állt a nép rendelkezésére, hogy megérdemelje a jókedv és bőség áldásait, melyekért oly szépen tudja énekelni a magyar Himnuszt. Igen, a 16 esztendő eltelt, de vajon hány magyarnak van zavartalan jókedve és a bőség kosarából hányan lakhatnak jól rendszeresen és istenigazából? Avagy az első reményeket széttapsoltuk olcsó ígérgetések és nagy odamondások hatására? Hogy aztán a reménység helyét elfoglalja a kiábrándulások, a különféle dühök megalázó diktatúrája? Merné-e ma valaki bátran és felelősem kimondani, hogy rászolgáltunk a valódi jókedvre és igazságos bőségre? És egyáltalán van-e valaki e hazában, aki meg tudná hiteles mondani: mit kellene tennünk ahhoz, hogy megérdemeljük a szebb és békésebb jövőt? Erre nincs válasz, de arra kérdésre, hogy miként lett érdemes pl. Darvas Iván a legnagyobb kitüntetés átvételére, ő maga adta meg a válasz éppen 16 évvel ezelőtt így: "Én egy dolgot tudok csinálni. Hosszú, önfegyelmező munkával, nagy türelemmel nyitottá teszem magam, közben építek egy kis kalitkát, és aztán egyszerűen csak várok, megvárom, hogy belerepüljön a Szentlélek. És ha belerepül, akkor kölcsönadom neki a testemet, az idegrendszeremet, a zsigeremet használja egészséggel, csináljon, amit akar." Hogy aztán mit csinált belőle a kalickába fogott Szentlélek, azt nagyon sokan tudják Magyarországon. Ezek után kérdezem: valami ilyesmi nem történhetne meg a magyar nép jobbik énjével? Azok, akiket Isten avagy a természet talentumokkal ajándékozott meg, kemény elhatározással nem nyithatnák ki lelkület a feltétlen igazságszeretet szent madara előtt, ahelyett, hogy olcsó szimpátiáknak, üres frázisokkal rakétázó hatalmi vágyaknak adják kölcsön még a lelkiismeretüket is? Nem történhetne-e meg, hogy attól lesz sok jó ember igazi hazafi, hogy szót fogad az öreg Fejtő Ferencnek, mikor azt mondja: "Meggyőződésem, hogy a magyar népnek végre meg kellene térnie?" Kollektív megtérés? Hát ez meg mi fán terem, kérdezhetné valaki. A válaszom ez: senki sem tagadhatja, hogy a kétezer éves kereszténységnek nem voltak és vannak történelmi érdemei. Jól-rosszul, de formálta a történelmet. Hát ez a kereszténység, azon az első pünkösdön, kollektív bűnbánatból született, sok ezer ember elszomorodásából. Igaz, ehhez az Igazság lelkének érkezése szükséges. De nem lehetne sok jó ember jóakaratának mozgósításával kiprovokálni ezt az érkezést, s dühös pártoskodások helyett József Attilával "Istent csinálni" magunknak, hogy jók legyünk a jókedvre és a bőségre? Hogy a világ újra megtapsoljon minket! Vági László

<<< Vissza