A jó tanár a tanítványai kérdéseiből is tanul.
Gondoltál-e már arra, hogy jól kérdezni nehezebb, mint jól válaszolni?
Bizonyára ismered az ünnepeinket. De próbáld meg egyszer leírni
azokat, egymás alá sorrendben. Kíváncsian megnézném, ugyan melyiket
írtad az első helyre és miért éppen azt?
Valaki azt írja, hogy vannak pillanatok, amikor a leghitetlenebb
emberek is imádkoznak. Vannak bizony, pillanatok is meg hitetlen
emberek is, akik bizony néha imádkoznak. Nem is kevesen vannak.
Csak utána hallgatnak róla, mintha szégyellniük kellene. Pedig nem
kell szégyellni, megesik ez másokkal is.
Én rendszeresen imádkozom. Nem alkalmak szerint, hanem ösztönösen.
Számlálatlanul. Megmondom, miért? Elsősorban a hála indít rá. A
hála azért, mert Isten folyamatosan, legtöbbször nem is kért, de
adott áldásáért. Másodsorban az a hit indít imádkozásra, hogy Isten
kifogyhatatlan a szeretetben s miért hagynám ki az elkövetkező jókat,
amelyeket szeretetből, ingyen ad? Magamnak ne akarjak jót, jókat?
Előre megköszönöm tehát a kért és nem kért, de már elkészített jókat,
ott, ahol vagyok, és úgy ahogy vagyok, minden külsőség nélkül, anélkül,
hogy mások észrevennék, már gondolom is magamban amit mondok a mennyei
Atyának. Ez nem az én kiváltságom, ez a tietek is kedves olvasók,
csak éljetek vele!
Dr. Imre Ernő
|