Mit mondhat egy művész a képeiről… Beszéljenek az alkotások helyette. Vannak azonban kivételes esetek. Aki először van Szentesen, arról az ember szeretne megtudni egy s mást. A szabadkai Nagy László szinte a szomszédból érkezett hozzánk.  Seregi Zoltán rendező, a Pázmán Mihály Színház és Kulturális Egyesület elnöke így jellemezte a festőművészt: művész, tanár, polihisztor. Meglepetésének adott hangot a városi sétája után: nagyon aranyos, nagyon kedves kis város. Bár láttam épületet, amelyek rontják a városképet. – Már nem tanítok, nyugdíjas vagyok – meséli. – Annál többet dolgozom. Magamat az utolsó bácskai magyar nábobnak titulálom. Ezek hozzátételek az életemhez. Erőteljesen állatbarát és állatszerető ember vagyok. Magamat becsesen lovasembernek tartom. Tenyésztek a szó szűkebb értelmében, inkább élvezem a lovaimat. Összesen tíz lábasjószág gazdája vagyok. A város szélén, külterületen, Szabadkától húsz kilométer távolságra, valahol a védett területen, egy nemzeti park mellett. Mindamellett fest, így mondja, kulturálisan próbálja magát kifejezni. A mostani, a Hegedűs László Helyőrségi Klubban megnyílt akvarell-kiállítása néhány városban már bemutatkozott, mint hallottuk, jó benyomásokkal távozott a helyszínekről. Reméli, hogy a szentesi közönségnek is megnyeri a tetszését. Az akvarell mellett, mindenfajta technika érdekli a munkájában. – Iparművész vagyok, az utóbbi időben tusrajzokkal próbálkozom – mondja. Próbálom minél egyszerűbb eszközökkel kifejezni a tartalmas életet. A puszta szépsége megragadott. Ott is élek, a szik, a homok és a lösz találkozásánál. Csodálatos természeti világ, valahol a lelkemben él. Ezt próbálom valahogy kifejezni. Azokon a pusztákon valaha Rózsa Sándor járt, útját nevezetes kis helyek jelzik: kútja, fája, csárdája volt valaha. Mostanra taccsra tették… Ez is hozzátartozik a létemhez, életvitelemhez. Ezért is próbáltam a hagyományokat megőrizni. Óriási energiát kíván a visszatekintés, a múltat, a gyökereinket, életünket, kultúránkat próbálom ápolni. Átmenteni. Magányos mohikán vagyok én ezen a területen, de kitartással, ha kell, fogcsikorgatva dolgozom, összeszorítva szívemet, testemet, lelkemet. Azt mondja, ahová hívják, oda szívesen megy. Kissé kesernyés szájízzel folytatja: – Békéscsabán is megnyugtattam a közönséget, nem maradunk itt. Én hazamegyek, mert az otthonom ott van. Azt a gyönyörűséget, azt a miliőt, amit őseink, apáink hagytak ránk, azt nem olyan egyszerű otthagyni. Ha hívnak, szívesen jövök. Vannak még elképzeléseim. Nagy László kiállítása június 10-ig tekinthető meg a Hegedűs László Helyőrségi Klub galériájában. (lovas)

<<< Vissza